Part 1

Sziasztok!

Meghoztam az új részt! Köszönöm nektek a 3 követőt!

A rész végén el ne felejtkezzetek a pipáról és a komikról, mert csak 3 komi után jön a kövi(a sajátom nem számít!!)

Bocs, hogy ez most kicsit rövidre sikerült, de a kövik hosszabbak lesznek!

*Sarah szemszöge*

Sötét színekbe burkolózott az utca. A hideg levegő jelezte, itt az ősz. Az utcai lámpák fénye rásütöttek a házakra, s annak árnyékai, akárcsak a kísértet. Szürke fellegek gyülekeztek az égen.

Rosszul voltam. A szédülés, mely rám tört; oly erővel húzott a földhöz, hogy ha nem fogom az oszlopokat, elestem volna. Két utca. Két utca múlva otthon vagyok. Erőm alábbhagyott. Összeestem. Az érdes járda oly erővel ütközött a karomnak, hogy azonnal felsértette, s szivárgott belőle a vér. Fel kellett állnom. Mindegy, hogy mi segítségével, de a cél az, hogy talpon legyek. Megfogtam egy mellettem lévő postaládát, és a súlyomat ráhelyezvén felálltam. A szédülésem elmúlt. Elengedtem a támasztékomat. A szél erősen fújta a copfba kötött gesztenyebarna hajam. Hangokat hallottam. Megfordultam, de nem volt ott semmi. Életemben elsőnek félni kezdtem. Ha egy elmebeteg jönne szemben az utcán és célpontjaként tüntetne ki engem, egy jól megcélzott rúgással a földre kényszeríteném. Viszont itt más erők uralkodtak. Sokkal sötétebbek és gonoszabbak. Úgy gondoltam, jobb hazaindulni, míg még jobban bajom nem esik. Hátrafordultam. Egy férfi állt előttem. Szőke haja, és vörös szeme volt. Talpig feketében. Dühösen meredt rám, mintha a világ legnagyobb bűnét követtem volna el. Mielőtt mozdulni, vagy szólalni tudtam volna, megragadta a karom és egy elhagyatott házba vitt. Szorosan tartotta a kezét a vérző alkaromon. Az ajtón belépve a falhoz lökött. Féltem tőle. Mindennél jobban a vörösen szikrázó szeme és a dühös arckifejezése riasztott meg. Megfogta a vértől csöpögő karom, s az orrához emelte. Hosszú ideig belélegezte a vér illatát. A szájához emelte, majd belemélyesztette a szemfogát. Rettentően maró és szúrós érzés fogott el. Leengedte a kezem. Közelebb lépett, nyakamat jobbra billentette és a borotvaéles fogai a nyakamba vájtak. Szerettem volna elmenekülni, vagy sikoltani, hátha valaki a segítségemre siet, de az erőm fogytán volt. Minden szívás után éreztem, hogy közelebb került a padló. Végül a padlóra rogytam és csak a fehérséget láttam…

*Nick szemszöge*

Nem tudom, hogy mért bántottam azt a lányt. Közel 20 éve nem ittam embervért. Szörnyű tettet követtem el, s most szembe kell vele néznem. A padlón fekvő lányra pillantottam. Barna haja eltakarta az arcát. Kezén vércsíkok folytak. Közelebb mentem a dobogó szívű áldozatomhoz, megfogtam a kezeit és a kissé nyúzott kanapéra fektettem. A pillanat, mikor a barna hajzuhatag felfedte a leggyönyörűbb arcot, amit az elmúlt 200 év alatt láttam; csodálatos volt. Ha létezik szerelem első látásra, akkor ez az volt. Azt kívántam, bár ne történt volna meg ez. Azt kívántam, bár ki lehetne törölni az emlékeit, hogy ne a legrosszabb állapotomba lásson. De ezek a dolgok lehetetlenek. Víz és valami ruhadarab után kutattam a házba, hogy eltudjam tüntetni a lányból csöpögő vért. Miután ezzel megvoltam, vártam, hogy a világegyetem legszebb hölgye felébredjen, de mivel sok vért vesztett biztos, hogy nem fog felkelni reggelig. Nem tudtam, mi tévő legyek. Itt nem hagyhattam, nem mintha lett volna szívem. Legszívesebben haza vittem volna őt, de nem tudtam, hogy hol lakik. Telefoncsörgésre lettem figyelmes. Az övé volt. Vacilláltam egy ideig, hogy kivegyem-e a zsebéből, vagy hagyjam ott. Végül kivettem. A csörgés abbahagyott. Megnyitottam a GPS-t a telefonban. Minden eddig járt hely be volt jelölve és elvolt nevezve. Észrevettem az „Otthon” című elnevezést. Gyorsan ráközelítettem, s mint kiderült alig két utcányira lakik innen. Felkaptam a lányt és villámgyorsan a házukba indultam. Nem kellett egy perc sem megérkeztünk. A ház hatalmas és elefántcsont színű volt. Jobban hasonlított egy kastélyra, mint egy átlagos amerikai otthonra.  Az ajtón nem tudtam bemenni, mert zárva volt, így kerestem egy nyitva hagyott bejáratot. Besiettem, még mielőtt megfázik a karomba fekvő szépség. Felrohantam a lépcsőn, még valaki meg nem lát. Az egyetlen lányszobának kinéző helyiségbe lévő ágyra ráfektettem, s már ott sem voltam.