Part 10

Sziasztok!
Hoztam jutalom képpen egy új részt, mert kaptam plusz feliratkozókat, és egy csomó oldalmegjelenítést, komit!
Komit még mindig bárki írhat, nem kell bejelentkezni, vagy írjátok le chatbe, hogy mit gondoltok! :) Pipálni is ér!
Remélem tetszik nektek ez a rész, bár egy kicsit kevésbé romantikus lett! :)
Ezer csók! :*
Xoxo, Dodó

Reggel felkelni borzalmas volt. Nemcsak az ébresztő óra csengett rettenetesen, hanem minden tagom fájt, pedig hozzájuk sem nyúltam. Mellettem Nick feküdt, kinek láttán rögtön mosolyra szaladt a szám. Fogalmam sincs, hogy hogyan került át a másik oldalamra, mert tudtommal engem ölelve aludtunk el. Nem foglalkoztam a fájdalmammal, felemeltem a bal kezét, és odafeküdtem mellé. A mellkhasához szorosan odabújtam, mintha menekülnék valami elől. Csodás illata volt, amit belélegezve szinte a fellegekben jártam.
- Jó reggel! - ölelt magához Nick. Éreztem, hogy megpuszilta a fejem. Erre a reakcióra melegség töltött el.
- Ugye tudod, hogy elfogunk késni? - kérdeztem, de nem hibáztattam, hogy ő is inkább aludna egész nap.
- Szerintem megéri! - suttogta a fülembe, nekem meg a szívem őrültem verni kezdett.
Öt perc lustálkodást még megengedtem magunknak, majd elkészültünk, elköszöntünk az ősöktől, akiket megint nem látunk pár napig és mindketten beültünk a saját autónkba. Reggelizni ugye nem volt idő, mert ha még annak is nekikezdünk, akkor jobb esetben is csak a harmadik órára érünk be..
Mindketten a saját autónkkal vágtunk neki az iskolához vezető útnak. Persze ő ment elöl, mert villognia kellett a szupermenő autójával. Rettentően elrontotta a kedvem a nagy készülődésben, mert egyszer sem csókolt, vagy ölelt meg. Mintha már nem is érdekelném. Úgy tett, hogy kérdőre kellett vonnom a saját agyamat, hogy tényleg megtörtént a tegnap este; vagy csak pusztán hülye vagyok. De mikor az ágyon ültem pizsamában és igyekeztem magamhoz térni a kómából, akkor leült elém a szőnyegre és minden sebemet aprólékosan ellátta, és bekötözte. Rettentő jól esett a törődése, és magam se tudom megmondani, hogy mikor történt, de szerelmes lettem. Rettentően.
Ezért kicsit furcsálltam a ma reggelt, de hát gondoltam biztos álmos.
Az iskolánál kiszálltunk az autóból, és elkezdtünk rohanni a lépcsőhöz vezető folyosón. Rajtunk kívül minden folyosó üres volt, így tényleg nagyon késésben lehettünk. A matek terem ajtaja még nyitva volt, így biztosak lehettünk benne, hogy nem tartózkodott tanár a tanterermben. Besiettünk és Nick leült az egyik haverja mellé, elém; én pedig Rose mellé estem be.
- Hé, haver! Csak nem volt egy kis ilyen-olyan az este és elaludtatok?! Becsajozol nélkülem? - kérdezte a nagypofájú gyerek mellette. Tuti biztos voltam benne, hogy a focizik a nyomorult.
Most, mi van? Hogy mondhat ilyeneket? Meg mi köze van neki a dologhoz?
- Nyugi, Nate. Semmi ilyen nem volt. Különben is randim van ma este. Emlékszel? - felelt rá Nick. Én meg mint egy sült varjú pislogtam mögötte. Randija? Mi van???? Komolyan emberek, ez jó vicc volt, de elég ebből! Vegyétek elő a kamerákat és közöljétek, hogy csak szivattok! Gyerünk!
De sajnos nem szivatás volt, mert utána elkezdték a ma estét tervezni, én meg közel álltam hozzá, hogy mindkettő vadbarmot megpofozzam. Hogy lehetett ekkora egy idióta? NEM! Én, hogy lehettem? Hogy azok után is vakon megbíztam benne,ami a megismerkedésünk előtt történt, miközben ő itt randizgat utánna meg velem alszik? Menjen a pokolba!
Rettentő nagyot csalódtam benne. És nem sok választott el attól, hogy bőgni kezdjek. Rose persze eszeveszettem rugdosott a térdével, hogy figyeljek rá. Lehetetlent kért. Most törte össze a szívemet egy vérszívő. Egy nagyon sexy vérszívó...
Óra után Rose őrült sebességgel rángatott be egy üres terembe, és eszeveszett módon kezdett el kérdezősködni.
- Mi volt este? Hogy hogy együtt érkeztetek? Mi volt az a beszólása? És neked az a nézésed? Tetszik ugye? Jaj mesélj m... - befogtam a száját a kezemmel, és élveztem a kis csendet.
- Ha választ akarsz kapni a kérdéseidre, akkor fordulj Nickhez, mert fogalmam sincs, hogy mi volt a beszólása főleg az este után! - levettem a kezem az arcáról, de meg is bántam, mert egyből nekem rontott.
- Tegnap este? Mi történt? Ne kelljen már kihúznom belőled! - nyafogott.
- Jól van, rendben! Elmondom. - mint kiderült egy biológia előadóban dumcsizunk, ugyanis észrevettem, hogy egy kitömött medve engem néz a sarokból - Szóval, tegnap este nagyon érdekes volt. Ugyanis totál azt hittem, hogy összejöttünk. Előző este veszekedtünk meg ilyenek, és megcsókolt. Aztán vele aludtam, aztán olyan kedves dolgokat mondott nekem, aztán szinte egész este csókoltuk egymást. Erre ma reggel ezt mondja, hogy randija van, meg ilyenek. Nagyon felidegesített, mert tényleg totál belezúgtam, és magam sem tudom hogy; de nem tehetek ellene. Vagy már egy hónapja megpróbál becserkészni, és most, hogy sikerült neki, elmegy egy másik csajjal randizni... - a dühkitörésemet folytattam volna, de a könnyektől nem láttam semmit, hangom is elcsuklott, majd Rose vállára hajtottam a fejem és mázlijára szétzokogtam a kedvenc pulcsiját.
- Most mit csináljak? - kérdeztem kétségbeesetten, még mindig könnyektől fuldokolva.
- Ne foglalkozz vele. Nem érdemel meg. - mondta miközben egy zsepit nyújtott át nekem - Jack és én elmegyünk egy jó kis bulizós helyre. Jössz velünk?
- Nem akarok zavarni - mondtam.
- Dehogy zavarsz. Sőt, nagyon örülnénk ha jönnél, mert mostanában olyan keveset lógunk így közösen hármasban. Hiányzol nekünk, Sarah.
- Nem, menjetek csak nyugodtan, úgyis pihennem kéne egy kicsit.
- Sarah, de kifogod bírni este Nick-kel. Mármint otthon lesztek mind ketten.
- Nem hiszem, mert randija lesz. Rémlik? Szóval szerintem nem kell sokáig a fejét néznem - mondtam félválltól. És elővettem a táskámból a mini tükröm, s próbáltam az arcom elfogadhatóvá tenni - meg kicsit rendet rakok otthon mert holnap már péntek és hétvégén jön Jensen.
- Ú, tényleg. A jövőhéten jön a szépfiú. Milyen bájos! - mosolygott. Tudtam, hogy Jensen Rose-zal és Jack-kel is nagyon jól el van, szóval valami közös programot kitalálunk majd - De ha mégis meggondolod magad a bulival kapcsolatban, akkor hívj és érted megyünk! - bólintottam és elindultunk ki a teremből. A szerencsétlen medve a sarokban biztos hiányolni fog minket.
Sétáltunk a folyosón, és épp el voltunk ámulva, hogy már csak kettő hét van a bálig; mikor Jack tolatott mellénk és valami atom poénos dolgot mondott, de csak foszlányokat hallottam belőle, mert az agyam teljesen máshol járt.
Az iskolában töltött idő további része unalmas volt: Rose veszekedett a jégszobrásszal, mert neki teljesen más minta kell, mint amit e-mailben kaptunk, szóval még ők egymás szavába vágva magyaráztak én a banda számlistáját húzogattam át. Nem tudom, hogy a mai fiatalság mifelé vándorol, de a lista szerint már az sem egyértelmű, hogy egy bálon inkább lassú számok mennek, mit rock művek. Kaptam egy másfél oldalnyi dal címet, de sorra húzogattam ki a Bon Jovi vagy az AC/DC slágereket. Normális, bálra illő muzsika nem igen akadt. Mikor Rose befejezte a telefonálást, megegyeztünk, hogy a "zenekar" nem egész este játszik majd, így tudunk olyan zenéket is berakni, ami tényleg odaillő.
Ebédszünetben Jack próbált meggyőzni a buliról, aki már addigra mindent tudott a tegnap estéről, és nagyon igyekezett, hogy feldobjon. Folyton a telefonján mutatott fiúkat, akik ott lesznek a bulin, és, hogy tuti jól mulatnék.
Aztán mikor hazaértem szerencsémre senki nem volt otthon még, mondjuk csak Nick hiányzott, mert a többiek vagy "Üzleti úton vagyunk kicsim" vagy épp "Aludnom kell" kijelentéssel nem jöttek ma. Igen. Az utolsót, Jane mondta...
Lassan felmenetm a szobámba, felvittem az iskolatáskám, aztán levágtattam a konyhába enni valamit. Rá is találtam a kedvencemre: Csokidarabos csokis muffin. Szóval az egész készletet a kezembe fogtam, és bementem a szobámba. Az ajtót kilincsre zártam, nehogy Nick bejöjjön itt nekem, mert ezer százalék, hogy megütöm. Pechemre ez csak nekem fájna, neki nem...
Hallottam egy autó ajtajának a csukódását, szóval biztos voltam benne, hogy hazajött. A bejáratni ajtó is kattant, majd pár másodperc múlva az ő ajtaja is becsukódott, majd bezáródott.
Na de jó! Nehogy már ő legyen dühös! Lehet, hogy nem is az, csak a biztonság kedvéért becsukta zárra az ajtót, hogy senki ne zavarja a nagy készülődésben - igen, ez irónia volt -bár mivel vámpír hamarabb meghallja, hogy közeledsz, mint sejtenéd!
Épp a töri tankönyv oldalait firkálgattamunalmamban, mikor megszólalt a csengő. Egy pillanatra megszakítottam a rajzolást, és vártam, hogy Nick lemenjen ajtót nyitni. Mikor az illető már harmadjára nyomta azt a fránya gombot meg, felpattantam kinytottam az ajtót, lerohantam a lépcsőn - már amennyire tudtam - és a kukucskálón meg sem nézve, hogy ki az kinyitottam az ajtót. De bár ne tettem volna. Ugyanis az ajtó másik oldalán az ellenségem, a barna vámpír lady állt, akinek arcán lehettet látni a sunyi mosolyt, amit szivesen letöröltem volna...