Sziasztok!
Nem, sajnos nem, most nem új résszel jöttem, hanem egy újabb díjjal!
Pontosabban a héten a másodikkal!
A díjat köszönöm Veronikának!
ÉS itt a díj:
1. Küld tovább öt embernek:
Zsuu_Lorant
Lara
Dorinda
Lélekvándor
Majomka
2.Válaszolj a kérdésekre!
1. Mizujs?- Khm..fáj a torkom. Remélem nem lesz semmilyen komoly bajom...
2. Miért kezdtél el blogolni- Régóta vártam már, hogy feltegyék nekem ezt a kérdést. Az igazság az, hogy mindig is szerettem írni, legyen szó hosszú vagy rövidebb sztorikról. És ősszel úgy éreztem, hogy a műveimet ne sajátítsam ki magamnak, hanem vegyem le a vastag könyvet a polcról és kezdjem el gépelni.
3. Szoktál olvasni (blogon kívül)? Ha igen, mi olt az utolsó könyv, amit olvastál?- Igen én mindig olvasok. Az utolsó olvasott könyvem A Szent Johanna Gimi volt. Egyszerűen imádtam és az utolsó rész után is azt kívántam, hogy bár lenne még több rész...
4. Hogyan jellemeznéd magad három szóval?- Dilis, önbizalom hiányos.
5. Milyen zenét hallgatsz szívesen?- Rendkívül sok zenét hallgatok, ami a folyton változó hangulatomnak köszönhető. Jöhet rock, pop...meg úgy minden.
6. Mi az az egyetlen dolog, amit mindenképpen meg akarsz tenni életed során?- Elmenni a kedvenc országaimba.
7. Ki a kedvenc sztárod?-Nincs kedvenc sztárom! A sztárokról úgy vélekedem, hogy ők is mutatnak egy bizonyos viselkedést, személyiséget a rajongók felé. S ez lehet, hogy nem egyezik meg a valódival.
8. Hány éves vagy?-Jelenleg 14, de már csak 3 hónap és 15!
3. Mondj magadról nyolc dolgot!
1. Az egyetem után elmegyek Párizsba!
2. Imádok más nyelven beszélni!
3. Szeretem a csokit.
4. Nincs példaképem.
5. Minden versenyt megpróbálok, még ha tudom is, hogy nem nyerhetek!
6. 3 nagyon közeli barátnőm van, akikért elmennék a világ végére is.
7. Imádom mikor esik az eső.
8. Nagyon büszke vagyok a berni pásztoromra, s ha tehetem folyton vele játszom.
4. Kérdések amire válaszolni kell!
1. Milyen napod volt? Volt már jobb is!
2. Kedvenc zene? Nincs
3. Milyen színű a szobád fala? Lila.
4. 10-ből mennyire értékeled magad? Nem tudom.
5. Milyen pályát szeretnél választani? Biológus szeretnék lenni.
6. Van ask-od? Nincs.
7. Mi a kedvenc ruhadarabod? A Párizsos felsőm.
8. Ki a példaképed? Mint mondtam, nincs!
5.Kérdéseim!
-Mi adta az ötletet a blogodhoz?
-Háziállatod van?
-Kedvenc filmed?
-Szerelemes vagy?
-Szereted a vámpírokat?
-Voltál már külföldön?
-Szeretsz táncolni?
-Kedvenc sorozat?
A legközelebbi találkozásig, ami valószínű, hogy holnap lesz, mert jön az új rész; ezer csók!
-D.
2013. május 16., csütörtök
2013. május 15., szerda
:)
Sziasztok!
Még mielőtt belekezdenék a mondókámba meg kell említsem, hogy 5 rendszeres olvasónk van! Bár ugyan nem nagy szám, de nekem nagyon sokat jelent! Remélem, hogy ez a szám csak nőni és nőni fog!
És akkor tamtadadam! Megkapta a blog az első díját!!!! E csodás díjat GalaxyG.-től kaptam!
Köszönöm!
Szabályok:
1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat!
2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a (feliratkozott) rendszeres olvasók száma!
3. Egy- egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon a díjazásról!
Akiknek küldöm:
Dorinda
Veronika
Cassie
Moonacre
Még mielőtt belekezdenék a mondókámba meg kell említsem, hogy 5 rendszeres olvasónk van! Bár ugyan nem nagy szám, de nekem nagyon sokat jelent! Remélem, hogy ez a szám csak nőni és nőni fog!
És akkor tamtadadam! Megkapta a blog az első díját!!!! E csodás díjat GalaxyG.-től kaptam!
Köszönöm!
Szabályok:
1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat!
2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a (feliratkozott) rendszeres olvasók száma!
3. Egy- egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon a díjazásról!
Akiknek küldöm:
Dorinda
Veronika
Cassie
Moonacre
2013. május 4., szombat
Part 2
Sziasztok!
Itt a második rész! Remélem tetszeni fog!
Kicsit csalódott voltam, mert csak 2 megjegyzés jött, de azért elhoztam e részt nektek!
Ismét 3 komi után jön az új rész!
-D.
Itt a második rész! Remélem tetszeni fog!
Kicsit csalódott voltam, mert csak 2 megjegyzés jött, de azért elhoztam e részt nektek!
Ismét 3 komi után jön az új rész!
-D.
*Sarah szemszöge*
Erősen zihálva, verejték közt úszva keltem fel. Szörnyű
rosszat álmodtam. Megharapott egy vámpír. A szívem erősen zakatolt. Felültem az
ágyra. Magamra néztem. A tegnapi ruhám volt rajtam. Vajon mért nem öltöztem át,
egyáltalán, hogy jutottam haza. Az álmom rendkívül megijesztett. A nyakam fájni
kezdett. Odanyúltam. Piros folyadék került a kezemre. Az orromhoz emeltem és
megszagultam. Vér. Jaj, ne! Gyorsan pattantam fel az ágyról, és siettem a
fürdőbe. A tükörben lévő kép, majdnem szívinfarktust kapott a látványtól. A
nyakamon piros vérfolt tündökölt. A számhoz kaptam a kezem! Jaj, kérlek, mondd, hogy ez nem az amire
gondolok! Elkezdtem lemosni a nyakamon lévő vértócsát, s közben a
könnyeimmel küszködtem. A tükörben közelről tisztán kitudtam venni a két
szúrást. Előtört belőlem a sírás.
Nem lehet! Kizárt,
hogy léteznek vámpírok és az egyik a vacsorájának tekintett! Emlékképek
ugrottak elő az elmúlt estéről. A karomról is lemostam az elmúlt este óta
csurgó vért. A falhoz ülve csak sírtam és sírtam. 6 órakor abbahagytam az
emlékek felidézését. Visszamentem a fürdőbe és bekötöttem a nyakamon lévő
sebet. Volt 1 órám az iskoláig. A szemem alatti karikákat eltakartam egy kicsi
alapozóval és felöltöztem. Felvettem egy fekete farmert, egy fehér ujjatlan
felsőt és mindezek mellé egy sálat, hogy senkinek se legyen feltűnő a
bekötözött nyakam. A kezemre egy jókora sebtapaszt nyomtam. A konyhába mentem. Jane,
a házvezetőnőnk, és aki nekem olyan, mint egy nagymama; már ott volt.
-
Jó reggelt, Sarah! - mondta.
-
Neked is!
-
Mit kérsz reggelire? – kérdezte a ház egyetlen lakóját
rajta kívül. Testvérem nincs, a szüleim állandóan a kontinensek között utaznak,
így jóformán csak ketten vagyunk itthon.
-
Nem hiszem, hogy eszek valamit, mert nem vagyok valami
jól!. – válaszként odajött hozzám és megnézte, hogy nem meleg-e a homlokom.
Persze, nem mondhattam el neki, hogy nem lázas vagyok, hanem a tegnap este óta
kicsi szúrások vannak a testemen. Hiába
próbáltam elfelejteni a tegnap estét. Ahogy a szőkeség megindult felém és
szívni kezdte a csuklómból, majd a nyakamból a vért. A hideg végig futott a
testemen. Félni kezdtem. Mi van, ha az az elmebeteg megint megcsapol? Felkaptam
a táskám, mintha csak úgy működne, hogy ha kilépek az otthonomból, törlöm az
emlékeket. Ám nem így történt!
-
Sarah! Enned kell valamit! A reggeli a nap legfontosabb
étkezése – de már nem voltam sehol. Siettem a legjobb barátnőm, Rose házához.
Persze az ő házuk
közel sem volt olyan ijesztő, mint a mienk. Normális amerikai, család otthon,
ahol a fáradt pénteki napokon mindenki az asztalhoz ül és kezdetét veszi a
társasjáték.
Rose szinte az ellentétem volt. Én nyugodt, ő állandóan
izgatott és feszült. Mindig csodáltam, mert a gimnáziumi focicsapat kapitánya a
pasija, de ezt rajtam kívül senki nem tudja; és soha nem féltékeny.
Rose már kint állt a házuk előtt. Általában külön
közlekedünk, de ezen a napon az autója szervizbe van és így én furikázom.
-
Szia! Áhh, köszi, hogy elviszel! – mondta és lehuppant
a mellettem lévő ülésre.
-
Szia! Tudod, hogy csak kérned kell! – és elindultam az
iskola felé.
A négyemeletes, kőfalas építmény egyik parkolójába
beálltunk. Itt-ott lehetett látni egy diákot, aki vagy a könyvét bújja vagy épp
igyekszik utolérni a többi évfolyamtársát.
A portán megmutattuk a belépőkártyánkat és épp mentünk volna
a magunk dolgára, mikor a portás megszólalt:
- Hölgyeim! Mrs. Jason megkért rá, hogy ha megérkeznek,
üzenjem meg önöknek, hogy beszélni óhajt a hölgyekkel! Azt mondta az
igazgatóasszony, hogy az irodájába legyenek szívesek menni. – bólintva
indultunk az igazgatónőhöz. Nem érdekelt, hogy mért hivatott, hiszen nem lehet
egy vámpírharapásnál rosszabb…
Kopogtunk, s mikor meghallottuk azt, hogy „Szabad”
bementünk.
Az igazgató 50 év körüli nő, szív alakú arccal és a rajta
ékeskedő fekete keretes szemüveggel.
Mosolyogva intette, hogy üljünk le vele szemben. Elfoglaltuk
a helyünket a kényelmes bőr ülésekben.
-
Nos lányok, azért hívtam be önöket, mert szeretném ha
ebben az évben a szervezési tehetségüket megmutatván, megrendeznék a Ősz
búcsúztató bált! – a mondanivalója hallatán padlót fogtam.
-
Szóval azt kéri, hogy rendezzünk 520 gyermek számára
bált? Mért pont mi? – szakadtak ki belőlem a kérdések. Rose a jobbomon, csúnyán
nézett rám, mintha azt akarná velem tudatni, hogy ne szúrjam el élete
lehetőségét.
-
A múlt évben önök szervezték meg Halloweeni bulit és
mindenki odavolt érte. Ezért gondoltam, hogy megbirkóznának a feladattal –
mosolygott Mrs. Jason.
-
Persze, megcsináljuk! – ugrott fel a székről Rose. Majd
észrevette a meglepődött arcunkat és leült.
-
Rendben! Itt a lista azokról a programokról és
időpontokról, amik idén lesznek. Keressenek egy időpontot, amikor megtudnánk
rendezni. Ha lehet essen bele a novemberbe! S ha ezzel megvannak szóljanak
nekem!
Az első 6 órának vége volt és
indultunk Rosezal az ebédlőbe. Még a sorban álltunk jobban belegondoltam ebbe a
bál dologba. Nem volt ellene kifogásom, legalább valami leköti a figyelmemet.
Gyorsan vettem egy palackozott vizet és indulta egy üres asztal felkutatására.
Pont középen volt egy, így lepakoltuk a cuccunk és nekiestünk a munkának.
-
Mit szólnál a szeptember 23-hoz? – kérdezte.
-
Rose, szeptember 26 van! Ez sehogy sem fog működni! –
mondtam neki mosolyogva. Rose mostanában eléggé szétszórt, szóval én már azon
is meglepődök, hogy hétvégén nem jön be iskolába.
-
Már is? Gyorsan telik az idő! – fordult vissza a
papírhoz.
-
És mi lenne, ha a bál október 25-én, pénteken lenne? –
fordultam hozzá. Megbizonyosodván, hogy nincs akkor semmi ünnepség, se
iskolaszünet; bólintott.
-
Nézd! Ott van Jack! – suttogott! Odakaptam a fejem.
Rose barátja, személyesen. Felénk tartott és szokásból felálltam, tudván, hogy
engem fog előbb megölelni, nehogy valaki gyanakodni kezdjen. Úgy is lett. Elém
lépett, s mosolyogva megölelt.
-
Hogy vannak a hölgyek? – s kibontakoztam az öleléséből,
hogy a barátnőjét is köszönteni tudja. Megölelte, majd szembe állt
mindkettőnkkel.
-
Jól! – monda Rose.
-
Sarah, mi történt a kezeddel? – kérdezte, majd
felemelte a csuklóm.
-
Áhh, csak elestem! – s próbáltam ártatlan arcot vágni,
míg mielőtt bele kéne avatni valakit a szöszi vámpíros ügybe…
Jack Rosezal társalgott, így
körbe pásztáztam az ebédlőt. Szemem megakadt egy sarokba ácsorgó szőke srácon.
Arcát kicsit feljebb emelvén tisztán kivehető volt az egész ember.
Rögtön felismertem. Ő volt az. S
engem nézett. A félelem elfogott és igyekeztem hátrálni egy lépést, ám ott volt
az asztal. Rose és Jack felkapták a tekintetüket.
-
Sarah, minden rendben?
-
Igen, persze! Megyek leadom a papírokat – felkaptam a
listát és igyekeztem minél gyorsabban elhagyni az ebédlőt. Rohantam fel a
lépcsőn az irodába. A szokásos várakozás és udvariasság után leadtam az
időpontot és siettem a 7. órára.
Egy órával később épségben megérkeztem haza. A kocsifelhajtón
ott állt apa kocsija, ami azt jelenti, hogy itthon vannak a szüleim.
Megfeledkezve az elmúlt nap sérelmeiről rohantam be a lakásba.
Szüleim a konyhába ülve kávét ittak, körülöttük szanaszét
bőröndök.
-
Kicsim! Hát haza jöttél! – mondta anya és megöleltek.
-
Igen! De ti, hogy kerültetek ide? Azt hittem, hogy csak
két hét múlva jöttök! – leültem egy székre.
-
Úgy volt, de aztán felvettem a helyettesemet a cégnél
és mint kiderült ők is a mi kis városunkban szeretnének lakni. Ezért neki és a
fiának állandó szállást adtam a házunkban. Remélem nem baj! – magyarázta apu.
-
Nem, dehogy. De mért fognak a mi házunkba lakni?
-
Mivel mindig úton vagyunk és te amúgy is unatkozol
egyedül, gondoltam örülnél neki. A fia kb. ugyanannyi idős lehet, mint te. Ő is
megunta, hogy oda megy, ahova az apja, ezért nálunk fog lakni.
-
Oké. – mondtam és felmentem a szobámba. Ledobtam a
táskám az ágyamra, majd ennivaló után néztem.
A tányéromban lévő rostonsültből és salátából falatoztam mikor megjelent
anya.
-
Mondd csak, mikor fognak ideköltözni?- kérdeztem két
falat között.
-
Ma este átjönnek vacsorázni, de költözni csak holnap
iskolaidőben fognak – azt hittem rögvest megfulladok. Hogy átjönnek, ma este?
-
Pontosan mikorra várjuk a vacsora vendégeinket?
-
Öt órára itt lesznek! – mondta és elhagyta a konyhát.
Ránéztem a faliórára és ismét csak a fulladás környékén voltam. Háromnegyed
négy volt. Elraktam az ételt és siettem fel átöltözni és rendbe rakni magam.
Látván, hogy apa öltönybe jött elő; lecseréltem a farmer-póló összeállítást egy
szoknya-ing kombinációra.
Anya és apa felkiáltottak, hogy megérkeztek a vendégeink.
Lesiettem a lépcsőn, de mikor az utolsó lépcsőfokon voltam, nyílt az ajtó.
Adrenalin szintem az egekbe szökött mikor megláttam a szőke
vámpírt…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)