Meghívó

Sziasztok!
Néhány óra múlva lejár a közvélemény kutatás,  és akkor a blog csak meghívóval lehet elérni!
Aki meghívót szeretne írjon a chaten, vagy komiba( bárki írhat komit)!
Xoxo, -D.

Kövess!

Sziasztok!
Bár tudom, h a népesség szám egy kicsit lecsökkent, bár nem tudom, hogy mért!
Remélem mind hamar visszatértek!
Itt a blog bloglovin linkje! Remélem követőim lesztek! --> http://www.bloglovin.com/blog/8620359/?claim=crr63sc558e

Xoxo, -D.

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Sziasztok!
Nem hoztam új részt és valószínű, hogy soha már nem is hozok!
K*rva szarul esik, hogy látom, hogy látogatjátok az oldalt, de mégsem írtok egy rohadt komit sem!
Ebből kezd elegem lenni!
Öt nap múlva lejár a közvélemény kutatás, és akkor, ha nem lesz meg az öt komi, TÖRLÖM A BLOGOT!
Kommentet bárki írhat, ezért nem mondhatjátok, hogy " Azért nem írtam komit, mert nem vagyok regisztrálva!"
Ezt a blogot nektek írom, hogy tudjátok, hogy nem csak minden a fanfictionok világáról szól. NEM MAGAM MIATT ÍROM! Én már tudom, hogy mi lesz a vége! És ezt a blogot nektek, ismétlem NEKTEK ÍROM! NEm azért, hogy kifejezzem az érzéseimet! NEM! Arra ott van a másik hat blogom!
Sajnálom, hogy nemsoká meg kell válnom tőle, mert most jönnek még az izgalmas részek: vallomások, régi és új ismerősök, féltékenykedések, a bál.
Sajnálom, hogy ebből nem kértek!
Szóval még van öt nap! Aztán ez a blog nem fog létezni!
Remélem, hogy ezen változtattok!
Xoxo, -D.

Új blog

Sziasztok!
2 nagyon tehetséges csajszival indítottunk egy jó kis nyári blogot!
Nézzetek be, írtakozzatok fel, komizzatok!
http://sorsforditonyar.blogspot.hu/

Part 3

Sziasztok!
Itt a harmadik rész! Mint mondtam ez a rész fogja eldönteni, hogy törlöm e a blogot vagy nem! Ha meglesz 5 komi, az enyém nékül, akk maradhat, ha viszont nem, akkor törölni fogom!
Kellemes olvasást!
Xoxo, -D.


A szívem őrült ritmusba kezdtett mikor megláttam Őt. Mondjátok, hogy ez egy rossz vicc és nem a valóság! Könyörögtem. De sajnos nem vicc volt...
Apa és anya a vendégekkel köszöntötték egymást, míg én csak álltam lefagyva a lépcső alsó szintjén. Legszivesebben elrohantam volna a szobámba, bezártam volna az ajtót és sírni kezdtem. De ez sajnos lehetetlennek bizonyult.
 Minden erőmet összeszedvén leléptem a lépcsőről és kezet fogtam az időssebbik férfivel.
- Szia! Biztosan te vagy Sarah! Én Henry vagyok! - köszöntött.
- Üdvözlöm! - mosolyogtam.
- Ő pedig a fiam, Nick! - mutatott a mellette álló szőkeségre.
- Szia! - s intéztem felé egy műmosolyt.
- Hát akkor együnk! - mondta anya, és kezdetét vette a vacsora. Ráksaláta volt a fő menü valamilyen öntettel. Hiába volt a kedvencem, most csak turkáltam a tányérba. Szerencsémre az előttem lévő széken senki nem ült, így nyugodtam bámulhattam annak karfáját.
Nem sokára mindenki felállt az asztaltól és elindult körbenézni a házban. Amint Nick mellett hallattam, belesúgott a fülembe:
- Ne félj, nem bántalak!
A szívem hatalmasat ugrott. Ez megőrült. Igyekeztem nem rémültnek tűnni, de sajnos nem vagyok színésznő...

Másnap délután nagy pakkolásra értem haza. Mindenütt bőröntök és dobozok.
- Kincsem, segítenél? - kérdezte anya.
-Persz, miben?
- Felkéne vinni ezt a dobozt Nick szobájába. - na ne, csak azt ne! 
-Oké.
Felvittem a dobozt a szobájába, ami teli volt dobozokkal. LEraktam az ágyra, mikor apa betorpant.
- Áhá! De jó, hogy mindkettőtöket itt talállak! Mivel mindketten ugyanabba az iskolába jártok, ezért gondoltam, hogy játhatnátok együtt az iskolába. Elfértek egy autóba, így felesleges lenne, ha mindketten külön menjetek!
- De apa! Az óráink nem biztos, hogy ugyanakkor kezdődnek, és végződnek.
- Legalább két nap menjetek egy héten! Mondjuk holnap meg hétfőn.
- Rendben apa, de csak a te kedvedért. Egyébként holnap Rose visz a suliba! - mondtam, majd elmenekültem Nicktől és a szobájától.

Az iskolában csütörtökön bolondok háza volt. Elsősorban a holnapi úszóverseny miatt. Másodszor a rengeteg dolgozattól, és a bál miatt. Egész ebédszünetbe a titkárságon álltunk, és nyomtattunk ki 600 darab plakátot. Mire ezekkel végeztünk, addigra elkezdődött az óra és rohantunk még mielőtt lekésnénk a dolgozatról.
A heteik óra után megkönnyebbültem sóhajtottam fel, hogy vége a napnak, ám a megkönnyebültségen alábbhagyott, mikor rájöttem, hogy Nickkel kell együtt hazamennem. Gondoltam rá, hogy haza gyalogolok, de a felhők igen sötétek voltak, és nem szeretek esőben ázni. Ám mikor megláttam Nicket kilépni az épületből, nem érdekelt, hogy mennyire ázom, csak az, hogy ne klljen mellé beülni az autóba. Így hát elindultam gyalog.
Az eső már nagyon szakadt mikor egy jármű állt meg mellettem. Jé, itt a vámpír!
- Sarah, gyere már szállj be! Felesleges áztatnod magad.
- Egy: jó nekem sétálva is! Kettő: inkább áztatom magam, mint megint újabb seb legyen a nyakamon.
- Ahh..szóval erről van szó.
- Igen, képzeld nem bízok benned! - ekkor a kocsi megállt és Nick villám gyorsan előttem termett.
- Figyelj, Sarah! Soha nem bántanálak, se téged, se a családodat! Most pedig szállj be a kocsiba és induljunk haza.
- Nem ülök be, mert már itthon vagyunk. - muttam a házunkra.
Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, még mielőtt megfáznék.
Bekapcsoltam a laptopomat, hogy tervezzem a bált, mikor észrevettem, hogy nincs meg a töltőm. Rose autójában hagytam! A francba! Már csak 12 perc maradt!
Eszembe jutott valami! Nicknek is ugyanaz a laptopja van, mint nekem.
Át semtudtam gondolni, hogy mit akarok, csak rohantam a szobájába.
Bekopogtam, majd bementem. Az ágyán ült és házit csinált.
- Áhh üdvözöllek a sajá szigetemen! - mondta és közben fel sem nézett a könyvből.
- Khm...kellene a töltőd. Ide tudnád adni?
- A tied hol van? - kérdezte és még mindig nem nézett fel.
- Rosenál hagytam! Na, ide adod?
- Ohh tehát mostmár bízol bennem, hogy jó töltőt adok oda? - rám nézett, mire én összehúztam a szemöldököm.
- Azért van egy kis különbség aközött. hogy valakit mgharapnak és valaki kölcsönkér egy töltőt a másiktól.
- Nem, semmi különbség nincs! - mondta.
- Rendben, akkor felejtsd el, hogy valaha is itt voltam! - s kirohantam a szobából és Rosehoz vettem az irányt. Éreztem, hogy minden elfogok neki mondtani. Mindent...

Fontos!!!!!!!!!!!!

Sziasztok!
A kövi rész felkerül a héten! Ha kevesebb, mint 5 komi lesz, törlöm a blogot!
Xoxo, -D.

FONTOS!

HAhó!
Egy fontos kérdésem van számotokra! Olvassátok a blogot?
Mert, ha igen, akkor sietek az új résszel. De ha nem akkor törlöm! Kérem válaszoljatok! Lehet üzibe a dorkakallai98@gmail.com-ra, vagy komiba esetleg chaten!
Ha nem érkezik semmilyen visszajelzés, akkor egy hét múlva törlöm a blogot!
Sajnálom! Nem akartam idáig eljutni!
Komit bárki írhat, függetlenül attól, h bevan-e jelentkezve!
Xoxo, -D.

Vers

Sziasztok!
Új rész nyári szünetben lesz, de addig is szeretném nektek bemutatni az egyik versemet!
Remélem, kapok néhány komit!
Íme:

Emléked szívemben

Oly sokszor mondta egy hanga a fejemben:
Nem szeret téged, elkell felejtened!
De ha a szív mást diktál, az agynak ereje nincs,
Hisz ő az elképesztő erővel bíró kincs.

Számtalan alkalommal bántottál engemet,
Mintsem megfogtad volna a kezemet.
Nem mentem a saját álmaim után,
Mert a te szívedért ácsingóztam oly bután.

S most, hogy a papír felé görnyedek és írok,
Rájöttem, hogy te több vagy, mint amivel elbírok.
Nem vagy te nekem való, ezt még az Úr is látja,
Belőlem a kedv is elveszett, de azt mondom: Hátha.

Hátha egyszer eltudlak majd felejteni,
Hátha nem rossz élmény lesz visszaemlékezni.
Hátha minden álmod teljesül,
Hátha gyermek maradsz legbelül.

Emléked szívemben örökké megmarad,
Még akor is, ha a föld megrezeg és meghasad.
Pillanatok melyek együtt töltöttünk,
Mindig megmarad, itt legbelül.