Part 3

Sziasztok!
Itt a harmadik rész! Mint mondtam ez a rész fogja eldönteni, hogy törlöm e a blogot vagy nem! Ha meglesz 5 komi, az enyém nékül, akk maradhat, ha viszont nem, akkor törölni fogom!
Kellemes olvasást!
Xoxo, -D.


A szívem őrült ritmusba kezdtett mikor megláttam Őt. Mondjátok, hogy ez egy rossz vicc és nem a valóság! Könyörögtem. De sajnos nem vicc volt...
Apa és anya a vendégekkel köszöntötték egymást, míg én csak álltam lefagyva a lépcső alsó szintjén. Legszivesebben elrohantam volna a szobámba, bezártam volna az ajtót és sírni kezdtem. De ez sajnos lehetetlennek bizonyult.
 Minden erőmet összeszedvén leléptem a lépcsőről és kezet fogtam az időssebbik férfivel.
- Szia! Biztosan te vagy Sarah! Én Henry vagyok! - köszöntött.
- Üdvözlöm! - mosolyogtam.
- Ő pedig a fiam, Nick! - mutatott a mellette álló szőkeségre.
- Szia! - s intéztem felé egy műmosolyt.
- Hát akkor együnk! - mondta anya, és kezdetét vette a vacsora. Ráksaláta volt a fő menü valamilyen öntettel. Hiába volt a kedvencem, most csak turkáltam a tányérba. Szerencsémre az előttem lévő széken senki nem ült, így nyugodtam bámulhattam annak karfáját.
Nem sokára mindenki felállt az asztaltól és elindult körbenézni a házban. Amint Nick mellett hallattam, belesúgott a fülembe:
- Ne félj, nem bántalak!
A szívem hatalmasat ugrott. Ez megőrült. Igyekeztem nem rémültnek tűnni, de sajnos nem vagyok színésznő...

Másnap délután nagy pakkolásra értem haza. Mindenütt bőröntök és dobozok.
- Kincsem, segítenél? - kérdezte anya.
-Persz, miben?
- Felkéne vinni ezt a dobozt Nick szobájába. - na ne, csak azt ne! 
-Oké.
Felvittem a dobozt a szobájába, ami teli volt dobozokkal. LEraktam az ágyra, mikor apa betorpant.
- Áhá! De jó, hogy mindkettőtöket itt talállak! Mivel mindketten ugyanabba az iskolába jártok, ezért gondoltam, hogy játhatnátok együtt az iskolába. Elfértek egy autóba, így felesleges lenne, ha mindketten külön menjetek!
- De apa! Az óráink nem biztos, hogy ugyanakkor kezdődnek, és végződnek.
- Legalább két nap menjetek egy héten! Mondjuk holnap meg hétfőn.
- Rendben apa, de csak a te kedvedért. Egyébként holnap Rose visz a suliba! - mondtam, majd elmenekültem Nicktől és a szobájától.

Az iskolában csütörtökön bolondok háza volt. Elsősorban a holnapi úszóverseny miatt. Másodszor a rengeteg dolgozattól, és a bál miatt. Egész ebédszünetbe a titkárságon álltunk, és nyomtattunk ki 600 darab plakátot. Mire ezekkel végeztünk, addigra elkezdődött az óra és rohantunk még mielőtt lekésnénk a dolgozatról.
A heteik óra után megkönnyebbültem sóhajtottam fel, hogy vége a napnak, ám a megkönnyebültségen alábbhagyott, mikor rájöttem, hogy Nickkel kell együtt hazamennem. Gondoltam rá, hogy haza gyalogolok, de a felhők igen sötétek voltak, és nem szeretek esőben ázni. Ám mikor megláttam Nicket kilépni az épületből, nem érdekelt, hogy mennyire ázom, csak az, hogy ne klljen mellé beülni az autóba. Így hát elindultam gyalog.
Az eső már nagyon szakadt mikor egy jármű állt meg mellettem. Jé, itt a vámpír!
- Sarah, gyere már szállj be! Felesleges áztatnod magad.
- Egy: jó nekem sétálva is! Kettő: inkább áztatom magam, mint megint újabb seb legyen a nyakamon.
- Ahh..szóval erről van szó.
- Igen, képzeld nem bízok benned! - ekkor a kocsi megállt és Nick villám gyorsan előttem termett.
- Figyelj, Sarah! Soha nem bántanálak, se téged, se a családodat! Most pedig szállj be a kocsiba és induljunk haza.
- Nem ülök be, mert már itthon vagyunk. - muttam a házunkra.
Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, még mielőtt megfáznék.
Bekapcsoltam a laptopomat, hogy tervezzem a bált, mikor észrevettem, hogy nincs meg a töltőm. Rose autójában hagytam! A francba! Már csak 12 perc maradt!
Eszembe jutott valami! Nicknek is ugyanaz a laptopja van, mint nekem.
Át semtudtam gondolni, hogy mit akarok, csak rohantam a szobájába.
Bekopogtam, majd bementem. Az ágyán ült és házit csinált.
- Áhh üdvözöllek a sajá szigetemen! - mondta és közben fel sem nézett a könyvből.
- Khm...kellene a töltőd. Ide tudnád adni?
- A tied hol van? - kérdezte és még mindig nem nézett fel.
- Rosenál hagytam! Na, ide adod?
- Ohh tehát mostmár bízol bennem, hogy jó töltőt adok oda? - rám nézett, mire én összehúztam a szemöldököm.
- Azért van egy kis különbség aközött. hogy valakit mgharapnak és valaki kölcsönkér egy töltőt a másiktól.
- Nem, semmi különbség nincs! - mondta.
- Rendben, akkor felejtsd el, hogy valaha is itt voltam! - s kirohantam a szobából és Rosehoz vettem az irányt. Éreztem, hogy minden elfogok neki mondtani. Mindent...