Part 5

Kellemes olvasást!

Másnap álmosan keltem, ráadásul hamarabb is kell bemenni az iskolába, az úszóverseny miatt. Rose úszik, és megígértem, hogy elmegyek.

Kómásan másztam ki az otthont jelentő ágyból, és reggelizni indultam. Halkan mentem le a lépcsőn, nehogy felkeltsem Nick-et. Mikor leléptem a lépcsőn, visszafordultam, hogy megnézzem, nem jön e utánam, majd mikor visszafordultam, Nick előttem teremt. Akkorát sikítottam, hogy a fél utca hallotta.
- Jó reggelt! -mosolygott. Átlagos farmer-póló szerelése volt rajta. Mint mindig most is sexi volt.
- Te mit keresel itt? Mért nem alszol? - tudakoltam. Kerestem egy müzliszeletet, majd leültem és kibontottam.
- Tegnap hallottam, mikor beszéltél Rose-zal a versenyről. Gondoltam támogatom én is.
- Szóval lehallgatod a mobilomat?
- Csak az érdekes hívásokat! - mosolygott.
- Te beteg vagy! - mosolyogtam vissza.
- Nem kellene indulni?
- Menj előre, én még összeszedem a cuccom!
- Megvárlak! - erősködött.
- Hidd el, megbánod! - felszaladtam a szobámba, felkaptam az ágyról az iskolatáskám,  és a laptoptáskám, benne a gépemmel. A maradék helyre a kezemen, rádobtam a pulcsim és lassan sétáltam le a lépcsőn.
-Jézusom! Mi ez a sok cucc? - kérdezte, mikor a konyhába még felvettem egy táskát.
- Ma sokáig leszek a suliban, szóval külön autóval megyünk. Ezek itt kellenek a bálhoz.
- Rendben! - megnézte, még lassan, szenvedve beapkkolok mindent a kocsiba.
Elindultam az iskolába, hátam mögött meg Nick bőgette a motort.
A parkolóban nem voltak sokat, hála a reggeli versenynek. Az iskolai fordulóre nem sokan szoktak eljönni, így nem csodálkoztam. Kivettem mindent az üllésről, de a kabátom kicsúszott a kezemből, és majdnem beleesett egy pocsojába. De Nick gyorsabb volt. Pillanatok alatt ott termett, és mielőtt belesett volna a sárba, megfogta.
- Köszönöm! Valamelyik táskára lökd már rá, kérlek!
- Inkább fogom! - beindultunk az épületbe. A folyosó kihalt volt. A szekrényem előtt minden nem törtékeny dolgot eldobtam és kinyitottam a szekrényt. Egyesével bepakkoltam a táskáimat, és a kabátomat is.
Elindultunk az uszoda felé, ahol nagy tömegre lettünk figyelmesek. Mindenki ránk nézett, illetve Nick-re. Acsajok egy pillantás alatt lettek boldogok. Rám nem figyeltek, hisz mi értelme egy pilllantás, mikor úgy tudják, hogy Jakc és é együtt vagyunk, ergó nem veszélyeztetem a kapcsolatukat.
Otthagytam őt a lányokkal, én meg mentem megkeresni a barátnőmet.
Natali, a rivális már a medence mellett nyújtott. Be kellett ismernem, hogy a medence mellet is sok ember volt, akiket nyilván Nick jelenléte csalogatott oda. Rose az öltözőben kereste az úszósapkáját. Miután megtalálta a kezembe rakta az úszószemüveget, és kiléptünk az öltözőből.
- Honnan ez a sok ember?
- A vámpírunk műve. Csak úgy ragadnak rá a csajok! - mosoylogtam.
- Szerinted menni fog? - kérdezte kétségbeesetten.
- Persze! Koncentrálj. Csak koncentrálj. Ne legyen rajtad nyomás, oké. Csak nyugodtan.
- Jack hol van? Nem láttad?
- Még nem, de tuti itt van! Nem hagyná ki a barátnője mérkőzését! - kacsintottam.
- Versenyzők készüljenek!- hallottuk az edző hangját.
- Sok sikert! - simítottam végig a karján, majd a falnak dűlve vártam.
Időközben Nick és Jack is előkerültek, és odaálltak mellém.
Az edző sípolt, a verseny elkezdődött. Rose szépen bevette a fordulást, de Natali volt előnyben. A következő fordulónál átvette a vezetést Rose, majd tartotta is azt. Eszeveszettül ordítoztam, drukkoltam neki. Jack is kikiabálta a hangját mellette, míg Nick csak nézett ránk, mint két idiótára.
Rose nyert. Mindenki tapsolt, kivéve Natalit. Ő bosszúsan rohant be az öltözőbe.
Mikor Nick megkérdezte, hogy mi a tét, odafordultam elmagyarázni, hogy az meg a kerületire ki megnyeri, mikor Jack odarohant Rose-hoz és felkapta, majd megcsókolta.
A tömeg egy emberként fordult felém, mikor odamentem megölelni Rose-t. Azt várták, hogy Jacket leütöm vagy valami, de helyette bekellett azzal érniük, hogy megint bedőltek a hülyeségnek.
Én éd Nick elindultunk a folyosón, ahol már sok kíváncsi szem nézett ránk. Csak mosolyogtam, és örültem, hogy vége ennek a titoknak.
- Élvezed mi, hogy mindenki rád figyel. hogy rájöttek mekora hülyék voltak, hogy bedőltek nektek.
- Oh, de még mennyire! - mosolyogtam.

Fél hétkor értem haza, és már sötét volt. Nick a kanapén ült és váltogatott a csatornák között.
- Szia! Mit nézel? - kérdeztem, a cuccaimat ledobtam a kanapéra, és mellé ültem.
- Szia! Semmit! Nincs ebbe a tévében semmi. Éhes vagy?
- Nem, már ettem! - néztem rá. Ajka szélén mosoly bújkált.
- Vedd a kabátod, és gyere velem! - kikapcsolta a televízíót. Felvett egy pulcsit, majd megvárta, még felöltözöm. Bezártuk az ajtót, és elindultunk az autóhoz.
- Hova megyünk? - ő vezettet, még kiadta az utasítást nekem, hogy keressek egy zseblámpát a kocsiba.
- Valamit mutatni akarok neked, és ma tökéletes hozzá az idő.
Öt percel később egy erdő mellett parkoltunk le. Halkan kiszálltunk, majd a telefonnal világítva közlekedtem, még Nick előre ment a vámpír látással, mert, hogy zseblámpát véletlenül sem találtunk.
Elég csúszos volt az erdő, mert a pára már leszállt.
Egy hirtelen csúszás, és máris eltűntem Nick melől. Sikítva gurultam le a lejtőről, de még mielőtt elértem volna a sziklás részt, Nick megfogott. mikor megéreztem az illatát, tudtam, hogy minden rendben van. Lassan magához ölelt és nagyot sóhajtott.szégyen, nem szégyen én is átöleltem.
- Jól vagy? - suttogta a fülembe.
- Igen, hála neked! Köszönöm!
- Mit, hogy elhoztalak, és majdnem meghaltál?
- Nem, azt, hogy megmentettél - eltolt magától.
- Soha nem hagynám, hogy bajos essen! - majd megint megölelt - Szükségem van rád! Gyere, megmutatom, amiért idejöttünk. Az előttem lévő avarra világíottam. Hirtelen megáltam, és megfagyott a vér az ereimben.
- Mi a baj?
- Nick, az ott egy emberi kéz? - mutattam az előttem lévő, véres kézre. Válasz helyett legugolt, és elkezdte az avart takarítani. A sok levél alól egy teljes emberi test került elő, véres nyakkal. A nő teljesen kiszívott nyakához emelte a kezét, amjd egy csepp vért az ujjára kent. Megszagolta.
- Nem lehet több, mint 24 óránál annak, hogy halott.
- Ki tette ezt?
- Egy biztos, nem én! Veled voltam, akkor és nem tennék ilyet! - egyik szemöldökömet felvontam, mivel jeleztem, hogy velem igenis megtette.
- Azt hittem azt már lezártuk. Most pedig irány haza, itt nem vagy biztonságba.
- Már, hogy ne lennék, hisz itt vagy velem.
- hát nem érted? Én vagyok a legveszélyesebb számodra. Csak menjünk innen, most! - a hangja arról árulkodott, hogy nem kérés volt.
Az autóút haza csendes volt, míg meg nem szólaltam.
- Nick, az a halott nő mit jelentett?
- Azt, hogy nem vagyok egyedüli vámpír a városban.

Part 4

Sziasztok!
Tudom, hogy azt mondtam, hogy még nem tudom hozni a részt, de kerítettem neki egy kis időt, mert megérdemlitek, hiszen nagyon sok visszajelzést kaptam! Köszönöm nektek! A csoportbéli tagoknak üzenem, hogy remélem, hogy tetszett nektek az ismertető!
Kellemes olvasást! A komikat azért nem monodm, mert úgysem kapok, nekem az is elég, ha alul pipáltok! :)

Odaértem Rose-hoz. Leparkoltam és rohantam be a házba.

Épp a nappaliba lapozgatta a magazinját, mikor rárontottam.

-          Uram Isten! Sarah, mi a baj! – pattant fel.

-          Beszélnünk kell! Most! – hadartam.

-          Rendben mond!

-          Itthon vannak a szüleid? – válaszul bólintott.

-          A szobádba elmondom! Nyomás! – felrohantunk a szobájába és leültettem az ágyra.

-          Rose. Mondanom kell valamit, de cserébe megkell, hogy ígérd, hogy nem mondod el senkinek! És, hogy nem változol meg! – látszólag megrémítette a mondókám, mert félve bólintott.

Kifújtam a levegőt és elkezdtem.

-          Nick nem az akinek gondolod! Nagyon nem az!

-          Tudom, valami nem stimmel a sráccal! Mikor első nap jött az iskolába olyan ideges lettél, azt hittem, hogy menten felrobbansz. – mondta, miközben libabőrös lettem.

-          Igen, mondhatjuk úgy is! Nick nem….evilági. Mondhatjuk úgy is, hogy természetfeletti. – nagyra nyitott szemmel nézett rám. Bolondnak tart, tudom, hiszen ismerem e nézését! – Jaj, tudom, hogy most nagyon hülyének nézel!

-          Nem, dehogy! De ha nem evilági, akkor mégis micsoda?  - próbálta úgy mondani, mintha elhinné, amit mond.

-          Vámpír. – mondtam ki hangosan a napok óta súlyos erővel bíró szót.

-          Vámpír? – kérdezte fennhangon.

-          Igen, az! Elkell mesélnem valamit! Mielőtt az iskolába jött volna, már találkoztunk. Egyik este épp mentem haza, mikor megtámadott. Fogait a nyakamba mélyesztette és szívta. Eszméletemet vesztettem mikor abbahagyta. Másnap reggel azt hittem, hogy csak álmodtam, de ez nem azt mutatta. – a nyakamon lévő sálat leoldottam, a kötést leszedtem, hogy látható legyen neki a két szúrást. Szája elé kapta a kezét, majd felállt az ágyról és odajött elém. Oldalra fordítottam a nyakam így megérinthette. – Mikor másnap az iskolába ért azt hittem, hogy megint bántani akar. De nem tette. Este megjelent a házunkba az apjával, miszerint odaköltöznek. Az apja nem vámpír, ebben biztos vagyok. Csak Nick. De féltem tőle a családomat, téged és mindenkit, mert ha megint korog a gyomra, valaki megint áldozat lesz. És ezt nem engedhetem.

-          Tehát, Nick vámpír és veled egy házban él?

-          Igen! De ne aggódj, nem fog téged bántani! Megígérem!

-          Sarah! Az utolsó dolog, ami érdekel, hogy bánt e vagy nem! A lényeg, hogy ne érjen hozzád! Tartsd magad távol tőle! Nagyon, nagyon távol!

-          Rose! Eddig is azt tettem!

-          Máshol is van rajtad sérülés? – megráztam a fejem. Megölelt, majd mondta, hogy tereljük el a gondolatainkat. Megkaptam a töltőmet, majd este haza mentem.

Anyáék már útra készen voltak este 8-kor. Két hétig lesznek Londonban, majd anya hazajön egy hétig, mikor Jensen, a cserediák Kanadából idejön 4 napra, de utána megint elhagyja az országot.

Elbúcsúztunk a szülőktől. Mikor elhagyták az utcát, rádöbbentem, hogy egyedül maradtam egy vérengző fenevaddal, aki bármelyik pillanatban véget vethet az életemnek…

Bementem a szobámba és nekiestem a tanulni valónak. Iszonyú ideges voltam Nick miatt. Mi van ha egyszer egy éjszaka beront és rám támad, és addig szívja a vérem, még már nem dobog a szívem?

Mielőtt elmentem volna zuhanyozni kiültem a második emeleten lévő ablakba, ahol van egy kisebb kanapé, afféle beépített. Ott ültem és gondolkoztam, amikor árnyékot láttam közeledni.

-          Ne félj, csak én vagyok! – mondta Nick.

-          Úgy csinálsz, mintha ez olyan megnyugtató lenne! – válaszomra eresztett egy fél mosolyt és leült elém.

-          Sarah, figyelj beszélnünk kell! Mióta itt vagyok nagyon nyugtalan vagy.

-          Csodálkozol? Megharaptál!

-          Igen, és sajnálom! Fogalmam sincs, hogy mi történt velem, egyszerűen ha ideges vagyok, éhes, akkor ez megtörténik. Őszintén mondom, hogy életemben ez még csak 2-szer történt meg és nem is tervezem többé. Tudod, ha egy vámpír ideges, akkor abba az érzésre koncentrál csak. Olyankor nem irányítható az érzések nagy része, se a szánalom, se a fájdalom, és még sorolhatnám. A vámpírlét egyik különös dolga, hogy csak ennél az érzésnél van így. Ha egy vámpír szeret valakit, az ugyanúgy lehet bármi, de ha ideges, akkor csak ideges, néhány érzést kizárólag. A néhány kizárólagos érzés minden egyes vámpírnál más. Szóval szeretném, ha tudnád, hogy nem kell félned tőlem. Nem foglak bántani, és szeretném ha oldódna a hangulat köztünk. – bólintottam, mire egy fél mosolyt küldött felém. Hirtelen kezdtem megérteni a viselkedését. Így már nem is tűnt annyira hátborzongatónak. Csak egy kicsit.

-          Szóval, remélem, hogy bízol bennem egy aprócskát. És, hogy megbizonyosodj a bizalmamról felőled, ez a tied. –nyújtott felém egy fakarót. – Ha nem érzed magad biztonságban, vagy félsz tőlem, akkor csak szúrj le és minden gond eltűnik. Bár remélem, hogy nem használod ellenem, mert szeretném ha elkísérnél az iskolai bálra! – ennél a mondatnál köpni, nyelni nem tudtam.

-          Szóval lássuk csak, hogy jól értem! Karót adsz, hogy ha félek tőled, szúrjalak le, és ezek után elhívsz a bálba?

-          Pontosan így értettem. Feltéve, ha már elhívtak, márpedig Jack tuti, hogy elhívott.

-          Te miről beszélsz? Mért hívott volna el Jack? – kérdezte. Válaszomra összehúzta a szemöldökét.

-          Mert együtt jártok! – na e válasz hallatán elkezdtem nevetni. Nickre néztem aki nem igazán értette a helyzetet. – Nem járok Nick-el, ő Rose barátja nem az enyém! Azt hittem, hogy a nagyközönséggel szemben te tudod az igazat!

-          Mégis honnan kellett volna tudnom? – nézett rám kétségbeesetten.

-          Nincs semmi kép, semmi megjegyzés Jack-ről a házban. Hidd el, ha vele járnék lenne!

-          Akkor tehát nem hívtak még el a bálra?

-          Nem!

-          Akkor versenyben vagyok? – mosolygott rám.

-          Nem, Nick! Nem vagy versenybe, mert már megnyerted azt! – mosolyogtam.

-          Akkor velem jössz?- csillant fel a szeme.

-          Igen! De azért egy dologra kíváncsi vagyok! Mért pont én?

-          Azért te, Sarah, mert okos vagy, gyönyörű, és nagyon kedvellek!

-          Rendbeeen! – álltam fel óvatosan. - Most pedig megyek aludni, mert hosszú volt a nap.

Jó, éjt! Ezt ne hagyd itt! – tartotta felém a fakarót. Égnek emeltem a szemem, elvettem tőle, és a szobámba siettem…

Face csopi

Sziasztok!
Mint ahogy a név is mutatja csináltam egy face csoportot! Itt mindig új infókat tudhattok meg a történetről, és minden rész előtt egy kis előzetest is kaptok az újból! Remélem, hogy sokan csatlakoztok!

                                                                     A csoportot ITT tudjátok elérni!

Xoxo, -D.

Jó hír + Trailer

Sziasztok!
Mielőtt belekezdenék a mondókámba elkell mondanom, hogy a gyönyörű fejléc dóra munkája! Köszönöm!
A mondandóm a követező:
- A blogot nem törlöm ki! Azért sem, mert sok felratkozóm lett a bloglovinon, másodzsor, mindjárt 1000 a látogatottság(aminek követeztében kicsit újult a kinézet!)
Szóval mindenki láthatja majd a blogot, nem lesz meghívós!
-Megcsináltam a blog trailerét, nézzétek meg! :)

Új rész nem tudom, hogy mikor jön, mert a jövő héten nyaralni megyünk, de utánna hozni fogom mindenképpen!

Xoxo, -D.