Part 5

Kellemes olvasást!

Másnap álmosan keltem, ráadásul hamarabb is kell bemenni az iskolába, az úszóverseny miatt. Rose úszik, és megígértem, hogy elmegyek.

Kómásan másztam ki az otthont jelentő ágyból, és reggelizni indultam. Halkan mentem le a lépcsőn, nehogy felkeltsem Nick-et. Mikor leléptem a lépcsőn, visszafordultam, hogy megnézzem, nem jön e utánam, majd mikor visszafordultam, Nick előttem teremt. Akkorát sikítottam, hogy a fél utca hallotta.
- Jó reggelt! -mosolygott. Átlagos farmer-póló szerelése volt rajta. Mint mindig most is sexi volt.
- Te mit keresel itt? Mért nem alszol? - tudakoltam. Kerestem egy müzliszeletet, majd leültem és kibontottam.
- Tegnap hallottam, mikor beszéltél Rose-zal a versenyről. Gondoltam támogatom én is.
- Szóval lehallgatod a mobilomat?
- Csak az érdekes hívásokat! - mosolygott.
- Te beteg vagy! - mosolyogtam vissza.
- Nem kellene indulni?
- Menj előre, én még összeszedem a cuccom!
- Megvárlak! - erősködött.
- Hidd el, megbánod! - felszaladtam a szobámba, felkaptam az ágyról az iskolatáskám,  és a laptoptáskám, benne a gépemmel. A maradék helyre a kezemen, rádobtam a pulcsim és lassan sétáltam le a lépcsőn.
-Jézusom! Mi ez a sok cucc? - kérdezte, mikor a konyhába még felvettem egy táskát.
- Ma sokáig leszek a suliban, szóval külön autóval megyünk. Ezek itt kellenek a bálhoz.
- Rendben! - megnézte, még lassan, szenvedve beapkkolok mindent a kocsiba.
Elindultam az iskolába, hátam mögött meg Nick bőgette a motort.
A parkolóban nem voltak sokat, hála a reggeli versenynek. Az iskolai fordulóre nem sokan szoktak eljönni, így nem csodálkoztam. Kivettem mindent az üllésről, de a kabátom kicsúszott a kezemből, és majdnem beleesett egy pocsojába. De Nick gyorsabb volt. Pillanatok alatt ott termett, és mielőtt belesett volna a sárba, megfogta.
- Köszönöm! Valamelyik táskára lökd már rá, kérlek!
- Inkább fogom! - beindultunk az épületbe. A folyosó kihalt volt. A szekrényem előtt minden nem törtékeny dolgot eldobtam és kinyitottam a szekrényt. Egyesével bepakkoltam a táskáimat, és a kabátomat is.
Elindultunk az uszoda felé, ahol nagy tömegre lettünk figyelmesek. Mindenki ránk nézett, illetve Nick-re. Acsajok egy pillantás alatt lettek boldogok. Rám nem figyeltek, hisz mi értelme egy pilllantás, mikor úgy tudják, hogy Jakc és é együtt vagyunk, ergó nem veszélyeztetem a kapcsolatukat.
Otthagytam őt a lányokkal, én meg mentem megkeresni a barátnőmet.
Natali, a rivális már a medence mellett nyújtott. Be kellett ismernem, hogy a medence mellet is sok ember volt, akiket nyilván Nick jelenléte csalogatott oda. Rose az öltözőben kereste az úszósapkáját. Miután megtalálta a kezembe rakta az úszószemüveget, és kiléptünk az öltözőből.
- Honnan ez a sok ember?
- A vámpírunk műve. Csak úgy ragadnak rá a csajok! - mosoylogtam.
- Szerinted menni fog? - kérdezte kétségbeesetten.
- Persze! Koncentrálj. Csak koncentrálj. Ne legyen rajtad nyomás, oké. Csak nyugodtan.
- Jack hol van? Nem láttad?
- Még nem, de tuti itt van! Nem hagyná ki a barátnője mérkőzését! - kacsintottam.
- Versenyzők készüljenek!- hallottuk az edző hangját.
- Sok sikert! - simítottam végig a karján, majd a falnak dűlve vártam.
Időközben Nick és Jack is előkerültek, és odaálltak mellém.
Az edző sípolt, a verseny elkezdődött. Rose szépen bevette a fordulást, de Natali volt előnyben. A következő fordulónál átvette a vezetést Rose, majd tartotta is azt. Eszeveszettül ordítoztam, drukkoltam neki. Jack is kikiabálta a hangját mellette, míg Nick csak nézett ránk, mint két idiótára.
Rose nyert. Mindenki tapsolt, kivéve Natalit. Ő bosszúsan rohant be az öltözőbe.
Mikor Nick megkérdezte, hogy mi a tét, odafordultam elmagyarázni, hogy az meg a kerületire ki megnyeri, mikor Jack odarohant Rose-hoz és felkapta, majd megcsókolta.
A tömeg egy emberként fordult felém, mikor odamentem megölelni Rose-t. Azt várták, hogy Jacket leütöm vagy valami, de helyette bekellett azzal érniük, hogy megint bedőltek a hülyeségnek.
Én éd Nick elindultunk a folyosón, ahol már sok kíváncsi szem nézett ránk. Csak mosolyogtam, és örültem, hogy vége ennek a titoknak.
- Élvezed mi, hogy mindenki rád figyel. hogy rájöttek mekora hülyék voltak, hogy bedőltek nektek.
- Oh, de még mennyire! - mosolyogtam.

Fél hétkor értem haza, és már sötét volt. Nick a kanapén ült és váltogatott a csatornák között.
- Szia! Mit nézel? - kérdeztem, a cuccaimat ledobtam a kanapéra, és mellé ültem.
- Szia! Semmit! Nincs ebbe a tévében semmi. Éhes vagy?
- Nem, már ettem! - néztem rá. Ajka szélén mosoly bújkált.
- Vedd a kabátod, és gyere velem! - kikapcsolta a televízíót. Felvett egy pulcsit, majd megvárta, még felöltözöm. Bezártuk az ajtót, és elindultunk az autóhoz.
- Hova megyünk? - ő vezettet, még kiadta az utasítást nekem, hogy keressek egy zseblámpát a kocsiba.
- Valamit mutatni akarok neked, és ma tökéletes hozzá az idő.
Öt percel később egy erdő mellett parkoltunk le. Halkan kiszálltunk, majd a telefonnal világítva közlekedtem, még Nick előre ment a vámpír látással, mert, hogy zseblámpát véletlenül sem találtunk.
Elég csúszos volt az erdő, mert a pára már leszállt.
Egy hirtelen csúszás, és máris eltűntem Nick melől. Sikítva gurultam le a lejtőről, de még mielőtt elértem volna a sziklás részt, Nick megfogott. mikor megéreztem az illatát, tudtam, hogy minden rendben van. Lassan magához ölelt és nagyot sóhajtott.szégyen, nem szégyen én is átöleltem.
- Jól vagy? - suttogta a fülembe.
- Igen, hála neked! Köszönöm!
- Mit, hogy elhoztalak, és majdnem meghaltál?
- Nem, azt, hogy megmentettél - eltolt magától.
- Soha nem hagynám, hogy bajos essen! - majd megint megölelt - Szükségem van rád! Gyere, megmutatom, amiért idejöttünk. Az előttem lévő avarra világíottam. Hirtelen megáltam, és megfagyott a vér az ereimben.
- Mi a baj?
- Nick, az ott egy emberi kéz? - mutattam az előttem lévő, véres kézre. Válasz helyett legugolt, és elkezdte az avart takarítani. A sok levél alól egy teljes emberi test került elő, véres nyakkal. A nő teljesen kiszívott nyakához emelte a kezét, amjd egy csepp vért az ujjára kent. Megszagolta.
- Nem lehet több, mint 24 óránál annak, hogy halott.
- Ki tette ezt?
- Egy biztos, nem én! Veled voltam, akkor és nem tennék ilyet! - egyik szemöldökömet felvontam, mivel jeleztem, hogy velem igenis megtette.
- Azt hittem azt már lezártuk. Most pedig irány haza, itt nem vagy biztonságba.
- Már, hogy ne lennék, hisz itt vagy velem.
- hát nem érted? Én vagyok a legveszélyesebb számodra. Csak menjünk innen, most! - a hangja arról árulkodott, hogy nem kérés volt.
Az autóút haza csendes volt, míg meg nem szólaltam.
- Nick, az a halott nő mit jelentett?
- Azt, hogy nem vagyok egyedüli vámpír a városban.