Part 11

Szissztok!
Visszatértem! Köszönöm a komikat, és az üzeneteket chatben. Nagyon sokat jelentett nekem, ezért ezt a részt nektek küldöm.
Feldobta a hangulatom a "Team Nick" név az egyik kedves olvasónak! :)
És ahogy olvastam a komikat elsírtam magam örömömben, olyan kedves dolgokat írtatok! Köszönöm, köszönöm és köszönöm! Nem tudom elégszer elmondani...
Köszönöm, hogy itt vagytok velem és olvastok.
És +4000 a látogatottság! Ezer csók nektek!
Van egy másik vámpíros történetem, és ha érdekel titeket, nézzetek be--> KATT!  
Vagy nézétek meg a többi blogomat, ott akkor is megtaláltok majd, ha ennek már vége lesz...
Xoxo, Dodó

- Szia! Elizabeth vagyok! - mondta nyálas hangon a nő - Nick itthon van? - nézett rám, és közben a szája sarkában megcsillogtatta a a szemfogait. Először gondolkoztam, hogy feleljek-e neki nemmel, de akkor valószínű. hogy kap az alkalmon és itt helyben öl meg; szóval maradtam az igennél.
- Nick itt a vámpír barátnőd! - kiáltottam fel az emeletre, majd vágtam egy grimaszt a csajnak, és felhúztam az emeletre. Nick persze alig egy másodperc alatt ott volt, és felkiáltotta, hogy " Hello Eli cica!" Ekkor besokalltam, bezártam az ajtómat, és sürgősen a telefonomhoz nyúltam.
- Rose? Mikor lesz a buli? - kérdeztem rögtön, ahogy felvette a telefont.
- Ez a beszéd csajszi! Kilencre érted megyünk! - kinyomtam, majd próbáltam kitalálni, mivel is töltsem el az addigi három órát.
Végül átmentem az egyik vendégszobába és előkészítettem Jensen látogatására. A hozzám legközelebb és Nicktől legmesszebb esőt választottam, így mellettem volt a szobája.
Az órám nyolcat mutatott, így visszatértem a saját birodalmamba. A gardróbhoz léptem és válogatni kezdtem, melyiket vegyem fel.
Mivel a fő célom az volt, hogy bepasizzak, még ha csak egy estére is tart. Nem! Nem vagyok kurva. Nem terveztem lefeküdni senkivel, csak egy kicsit szórakozni akartam, hogy elterelje valami a figyelmem Nickről meg a nőiről.
Egy lilás ruhára esett, minek a felső része félig átlátszó volt, amihez egy örök idő volt megtalálni a hozzáillő magassarkú, bokacsizmát. A hajam elkezdtem kivasalni, ami ennek következtében a derekamig ért. A szemem épp csak, hogy kisminkeltem: szemceruza és tus tökéletes összhatást keltett.
Púdert nem kentem magamra, mert úgy is leizzadom, meg nincs az arcomon semmi bőr hiba, amit el akarok tüntetni...
Felöltöztem, és a tükör elé álltam, de ekkor jutott eszembe az összes sebem. Felrángattam magamra egy fekete harisnyát, és bármilyen meglepő volt, ez sem rontotta el az összhatást. A könyökömet bekötöttem egy kis kötéssel. Mire végeztem, úgy néztem ki mint, aki most adott vért. Fehér, sápadt bőrömhöz az egész ruha a könyök hajlatomnál lévő kötéssel nagyon illett...
Áldottam a napot, hogy olt pántja a ruhának, és nem kellett egész este húzogatnom.
Egy kis fekete, flitteres táskába beledobáltam pár cuccot, majd felvettem a csörgő telefonomat.
Anya hívott, és mikor meghallotta a vonalon keresztül a dudálást, egyből elkezdett kérdezősködni, hogy hova megyünk.
- Csak pár haverral elugrunk bulizni - magyaráztam neki, miközben leértem a lépcsőn. A vámpírok tanácsa a nappaliba vihorászott, és mikor leértem minden szem engem nézett. A világért sem néztem oda, inkább mentem kinyitni az ajtót Roseéknak - Igen, beszéltem vele, holnap indul, aha, okés majd hívlak! - mondtam és letettem. A pultra tettem a táskám mellé, majd a kabátomhoz nyúltam.
- Halihó! - jött be Jack. El kellett mosolyodnom, mert úgy karolta Rose derekát, aki egy vérvörös ruhába feszített, mint aki fél, hogy elviszik.
- Hé haver! Mizujs? - nézett Nickre, és látszott az arcán a döbbenet, mikor észrevette a mellette ülő csajt.
- Minden rendben! - mosolygott Nick halál nyugodtan. Megölöm!
Felvettem a kabátom, majd a pultról is leszedtem a cuccom és irányítottam őket kifele.
- Védekezzetek! - mondta Jack búcsú szóra. A szívem akkorát facsarodott, mint még soha. Amint az ajtó becsukódott Rose fejbe húzta a barátját, és veszekedni kezdtek, még be nem ültünk az autóba. Beültem hátra, hadd legyenek a galambok ott elől.
- Most nem értem mi van!  - törte meg már kialakult csendet Jack.
- Mit nem értesz? - néztem rá fáradtam.
- Ki ez a csaj mellette? Azt hittem van köztetek valami - hallottam elölről egy férfi hangot.
- Eli cica - mondtam a lehető legnyávogósabb hangon.
- Ez most komoly? - kaptam a választ a visszapillantó tükörből.
- Elhiheted, hogy nem én hívom így... - elővettem egy csatot a táskából, és a hajam felső rétegét rögzítettem vele.
- Ajj pedig már azt hittem, hogy összejöttök! - mondta Rose. Nagyot sóhajtottam, majd szinte suttogtam a szavakat:
- Én is... - az ablakon kezdem el bámulni, hogy elhagyjuk a várost, és egy közelgő településre megyünk.
A klub előtt megállva leesett az állam. Elég jó környéket terült el, mindenhol gazdag villák, és a szórakozó hely is elég puccos volt.
Befizettük a belépőt, majd beljebb mentünk a zene hangjára. egy hosszú pult volt velünk szemben, bal oldalt néhány asztal székekkel, jobbra meg egy keverőpult, előtte pedig egy nagy tánctér. Hangulatos kis helyiség volt, nagyon szimpatikus lett. Kaptunk egy kulcsot a ruhatár egyik szekrényének számával, majd leraktuk a kabátokat, táskát és elindultunk táncolni. A ruhatár ötlete nagyon tetszett, mert így legalább nem kell azon stresszelni, hogy ne hogy elvigyék valamilyen cuccunkat. A kulcsot Jack elrejtette a zsebébe, majd a parkett közepére érve elkezdtük magunkat rázni Calvin Harris Summer című zenéjének a mixére.

Már nagyon élveztük a táncolást, mikor Jack kimenekült, hogy hozzon nekünk inni, és erre a pillanatra várt Rose, egyből odaugrott hozzám.
- Valakinek nagyon bejön a mozgásod! - kuncogott és a hátam mögött lévő pult felé bökött. Hátrafordultam, és észrevettem egy fekete hajú sármos srácot. Igaza volt, engem nézett, és mikor észrevette, hogy figyelem, csak elmosolyodott. Visszafordultam, mert tudtam ez így még nagyobb kihívás neki, ha nem vetem rá magam. A mai este célpontja megvan. Készülj, Nick mert ha ezzel a sráccal állítok haza, igencsak meglepődsz!
Igen, most már lehet azt mondani rám, hogy egy bosszúálló ribanc vagyok...
Alig, hogy elkezdődött az újabb mix a srác már ott is volt.
- Logan vagyok! Nincs kedved táncolni velem? - ordította, mert a zenétől nem hallottunk semmit.
- Nagy örömmel! - kiabáltam, majd hagytam, hogy behúzzon a nagy tömegbe. A közben visszatérő Jack értetlenül pislogott, hogy ő megint lemaradt valamiről.
 A zene csak úgy döbögött én pedig kezdtem egyre jobban és jobban érezni magam. A srác nem volt kis pályás, úgy táncolt, mintha erre született volna.
Az első tánc után kézen fogott és és a bárhoz mentünk. Rendelt nekem egy alkoholmentes koktélt, majd magának is ugyanazt.
- Szóval, ifjú hölgy! Mi szél hozott szerény klubunkba? - mosolyogott. Jobban megnézve elég helyes volt. Ám ahogy belenéztem a kék szemébe egyből Nick jutott eszembe.
- Felejteni jöttem - sóhajtottam, majd megkaptuk az italunkat, és oda tartotta az én poharamhoz, és miután koccintottunk - és jól érezni magam! - mondtam mielőtt beleittam volna az isteni finom volt. Életemben nem ittam ennyire jót, ami felfrissített volna.

 - Az első részét nem pontosan értem, és ezzel kapcsolatba lesznek még kérdéseim, de azt le tudtam szűrni, hogy valaki már elnyerte a szíved, ám nem adom fel - mosolygott féloldalasan.
- Először én jövök a kérdések terén! Ha ugyanazt az italt kérted mindkettőnknek, akkor az enyém mért rózsaszín és a tied miért kék? - kérdeztem jogosan.
- Csajszikám, engem nem láthatnak meg rózsaszín itallal. Ezért nekem, mint hímnemű tagnak kék jár. De ne aggódj csak egy kis színezék van benne, de ugyanúgy epreset iszom. Nagyon pasis... - emelte a kezébe az italt és kezdte el nézegetni kívülről. Nevetnem kellett.
- Értem én. Túl nagy az egód a rózsaszínhez. Semmi baj! Megértem - húztam az agyát.
- Nagyszájú vagy. Ez tetszik. Mi a neved Szépségem?
- Mért mondanám el, mikor minden mondatodban hízelgő neveket igézel felém?! - húztam fel az egyik szemöldököm.
- Ohh attól még nem kell ezektől megválnod. Szóval? - most ő húzta fel a szemöldökét. Piszkosul jól állt neki.
- Sarah - adtam meg magam.
- Gyönyörű név egy gyönyörű lánynak - mosolygott. Egyből elpirultam, amit egyből észre is vett.
- Mondd, te mindenkinek így udvarolsz?
- Ohh nem, csak a különlegeseknek! - olyan jól állt neki a lazasága és az, hogy ezeket mondja, hogy ha nem lennék másba szerelmes akkor örömmel elfogadtam volna azt, hogy vele legyek életem végéig. De más a helyzet...
Azért jöttem ide, mert bosszút akartam neki, bár az, hogy a csaja vagy a volt csaja - vagy mittudom' én kije - idejött nem biztos, hogy észrevette volna azt, hogy még létezem.
Nos, a bepasizásról lemondtam, mert egyáltalán nem vagyok olyan, mint ő, hogy fájdalmat okozzak annak akit állítólag szeretek.
Igen, bevallom. Szeretem.
És nem hiszem el, hogy ezt mondom, de ha azt a vámpírcsajt választja helyettem, akkor éljenek boldogan. Komolyan mondom. Belefáradtam a férfiakkal való csatáimba.
És nem fogok összeszedni senkit, hogy féltékennyé tegyem, mert nem ér annyit. Most már csak a saját boldogságom fog érdekelni, és szerintem most azt nézem.
Nem is értem őket. Ki érti? Epekednek egy lányért, mindent megtesznek, hogy az övéjük legyen, aztán ha már megkapták egy pillanatra eldobják, mint holmi szemetet. Női véleményem szerint ilyenkor pedig még jobban kéne hajtaniuk, hogy még véletlenül se veszítsék el, amiért küzdöttek.
Hölgyeim, sajnos olyan világot élünk, ahol ezek nem igazán valósulnak meg. Ma már nincs olyan, hogy egy srác romantikus legyen, mert az borzasztóan ciki a haverok előtt. Pedig nem is tudnák, hogy egy lány másra sem vágyik, mint, hogy a választottja egyszer meglepi valami eszméletlenül romantikus dologgal.
Ha mégis találkozunk ilyenekkel, azokat értékelni kell, és minden erőnkkel kapaszkodjunk beléjük, mert ilyen nincs sok a világban...
- Nem vagy hozzászokva a dicséretekhez, igaz? - nézett rám.
- Nem - mondtam halkan.
- Nos ezen változtatni kell! Lenne kedved sétálni egyet, elég nagy itt a hangzavar! - bólintottam, majd hagytam, hogy kivezessen.
Útközben Jacktől elvettem a kulcsot és kivettem a kabátom meg a mobilom a szekrényből. Logan végig jött velem, vigyázott el ne tűnjek. A szeme színétől eltérően más volt, mint Nick és ez tetszett. Helyes volt, és bejöttem neki: igazi főnyereményt kaparintottam meg.
A tavaszt már lehetett érezni a levegőben, de még hideg volt, ezért igencsak felfért a kabát. Az utcák fényesen világítottak, a sok lámpának köszönhetően. Loganbe karoltam és úgy haladtunk az utcán.
- Tudod, nem is kéne bíznom benned. Tuti valami emberrabló vagy, és most el akarsz adni! - mondtam és láttam, hogy mosolyra húzódik a szája.
- Lebuktam! - nevette el magát - De nem kell félned, én jó vagyok! És én csak az emberek szívét lopom el - kacsintott. Elnevettem magam és azon kaptam magam, hogy megnyugtat a közelsége, meg úgy az egész személy.