Part 14

Sziasztok. Megjött az új.
El sem hiszem, hogy 16 feliratiozóm lett *-*
Nem sok rész lesz màr, de azokat igyekszem a héten megírni.
Xoxo, Dodó

Jensen péntek estig volt nálunk, mert Kanadában valami foci kitüntetés volt, amin ő is részt vett. Az eltöltött hat nap isteni volt. Életeben ne nevettem még ennyit...
Vasárnap kipakolt, majd sétáltunk egy nagyot, ahol minden második kérdése az volt, hogy mit akar nálam Nick barátnője. Gondolom jött megölni vagy valami ilyesmi..
Hétfőn szórakoztunk a vidámparkban, szerdán pedig túrázni voltunk.
Mivel a hétre igazgatói igazolásom van, nem kellett bemenni, de kedden benéztünk, hogy találkozzon Rosezal, aki egész héten a báli ruha vásárlással nyaggatott.
Csütörtökön összefogtak ellenem és elráncigáltak. Szerintük - meg szerintem is - megvettük az évszázad legszebb ruháit. Aha, ruha lesz csak partner nem; mert aligha jut még eszébe Nicknek, hogy elhívott; mikor egy topmodel van a közelében.
A hét rettentő gyorsan eltelt és őrültem, hogy legalább valami eltereli a figyelmem a turbékoló párról. Nem utolsó sorban jól éreztem magam és olyanok voltak a napjaim, mint a Nickkel való találkozásom előtt. Nyugodtak...
Egyik nap sem beszéltünk egymással, és valahogy ez így volt rendjén. Ahogy megpillantottam Eli cicát elment a kedvem az élettől is...
Logannal nem találkoztam, mert családi kiránduláson voltak az apja nélkül a hegyekben.
 Most szombat reggel az ágyamon ülve rendkívül unatkoztam. A bálig már csak pár nap volt, és minden elő volt már készítve. 

Lábamat lógattam az ágyon, miután felöltöztem, és vártam, hogy teljen az idő. A gyomrom jelzett, hogy ennem kéne, így levágtattam a lépcsőn. Meglepődtem, mikor senki nem volt a kanapén, se a földszinten. Mivel a gonosz kígyó extra fullos autója már a ház előtt volt, tudtam akkor csak fent lehetnek. A gondolattól, hogy mi folyik ott a szívem hatszor megcsavarodott, a gyomrom meg egyre szűkebbnek bizonyult.
Nagyot sóhajtottam majd elővettem egy müzliszeletet, amit gyorsan magamba tömtem. Micsoda reggeli! Kidobtam a zacskóját a szemétbe, és a csörgő telefonomat meghallván felsiettem, hogy felvegyem. Nick szobája felől zajok jöttek, de közel sem olyanok, mint amire számítottam. Hangosan veszekedtek, és mindkettőjük elég ideges lehetett, mert valami tárgy erősen püffent a falon, és valószínű, hogy nem magától indult el oda...
Rose hívott, hogy nem mennék-e el hozzá ma estére aludni, mert olyan rég volt csajos esténk. Benne voltam az ötletben, így mikor letettem a mobilt, elővettem egy táskát, és belehajigáltam pár cuccot.
Mivel a szobám ajtajával szembe van a Nické; köszönve a nyitva maradt ajtómnak mindent hallottam, mikor az övé kicsapódott.
- Elmegyek, de maradj; nem sokáig leszek!
- Mért nem mehetek veled? - a nyávogós hangjától felállt a szőr a nyakamon.
- Már megbeszéltük. Ezt én csinálom! Küldjek egy lányt ellene? Nem gondolod, hogy nem lenne fair? - a lépcső tetejéhez ért és mikor elhaladt a szobám előtt egy pillanatra kaptam a pillantásából, ami elég dühös volt. Pont olyan, mint azon az estén, mikor megtámadott. Nem féltem már tőle, hisz ha akart  már megtámadhatott volna, de egy ujjal sem nyúlt erőszakosan hozzám.
Hallottam, hogy az ajtó csukódik, majd csend lett. Gondolom a ribanc addig elment máshova. Nem találtam a teló töltőm, így átugrottam a Jensen "szobájába". Valamelyik este olyan fáradt voltam, hogy elaludtam a kis vajszínű kanapén, és nem mozdultam onnan. Valószínű, hogy akkor hagyhattam ott. Bementem és feltúrtam az ágyat, hátha ott van. Nem rejtőzködött a kanapén, se az ágyban, de még a földön sem.
Hirtelen egy lökést éreztem, és a komód melletti falhoz szorított a szuka.
- Megint találkozunk - nyakamat fogta a kezeivel. Félelemnek, mint a múltkor nyoma sem volt, inkább boldogságnak. Ezek szerint nem kapta meg Nicktől amiért jött, és most megelégszik azzal, hogy megöl. Vártam, hogy megtegye, és megszabadítson ettől a világtól, meg a sok kíntól.
- Elizabeth, biztos szeded a gyógyszereidet, vagy gyakran vannak ilyen kirohanásaid? - szeme elsötétült.
- Azt hiszed, hogy nagyon vicces vagy igaz? - pimasz arcot vágtam és bólintottam. Szorosabban fogta a nyakam, én pedig az utolsó erőmmel a komódról egy ceruzát megfogtam és a hátához fogtam.
- Tudod, hogy egy másodperc és leszúrlak? - a levegő vészesen fogyott a tüdőmből, a nyakam meg szörnyen égett.
- Én ebben nem lennék biztos. Ugyan most itt nincsenek sziklák, se fa, de ha akarom bárhová odacsaplak, ahogy a múltkor tettem. Öröm volt nézni, hogy sziklától sziklának csapódsz. Szóval, utolsó mondat? - becsuktam a szemem, mert nyitva már nem tudtam tartani. A tüdőmben az oxigén hiány marni kezdett, és éreztem, hogy elengednek a tagjaim, a ceruza kiesik a kezemből és elgurul.
Egy pillanat alatt a nyomás abbamaradt, mard azt vettem észre, hogy lerogyok a földre, és szörnyű kiabálás van körülöttem.
- Te voltál! - ordította Nick. Soha nem örültem még ennyire a hangjának. Erőm elkezdett telítődni, szemem kinyitottam. Nick keze a nyaka körül volt, mint ahogy nekem. Az, hogy ezt ordibálta neki, ráébresztett, hogy még mindig emlékszik ara, hogy megtámadtak, és ráébredt, hogy az ellenség a házban van.
- Te most velem jössz! - majd a karjánál fogva elráncigálta a szobából, majd egyenesen a szomszédos erdőbe mentek. Fel sem fogtam, hogy mi történt. MEGMENTETT!
Nehézkesen felálltam, majd kissé dülöngélve, de a fürdőszobába értem. A nyakamon egy apró lila folt volt, de semmi különösebb. Felkaptam a táskám, és rohantam a házból, majd a kocsiba érve rögtön gázt adtam, és elindultam Rose-hoz.

***

Másnap reggel kipihenten értem haza. Igyekeztem elfelejteni minden természetfeletti hülyeséget, és reménykedtem, hogy ez még mindig csak egy álom, és nemsoká valami megcsíp, felkelek és jót nevetek majd rajta...
Az üres ház eléggé meglepett. Se Nick, se az idegbeteg...
Nem tudom, hogy mi folyik itt, de nem tetszik nekem, hogy az ÉN vámpírom, mert alig egy hete még az volt, egész este hívogatott, meg üzenetekkel bombázott, hogy hol vagyok, és mikor hazajövök, meg nincs itthon.
Az egyre melegebb időnek hála nem kellett a kabát levevéssel foglalkoznom, felsiettem a szobámba, ahol kipakoltam, majd befeküdtem a párnák halmába, és a tévét kezdtem el nézni, hátha akad valami jó műsor.
Kopogást hallottam, majd egy női bukkant elő.
Elizabeth.