Part 12

Sziasztok!
Picit rövidebb lett, mint az előző, de kövi hosszabb lesz!

Kellemes olvasást!

Xoxo, Dodó

- Mesélj valamit magadról! - mondta.

- Okés. Mire vagy kíváncsi? - kérdeztem.

- Hol laksz?

- Bendben. Te? - Bend egy Orego állambeli kis város, ahol életem unalmas napjai zajlanak. Csodás parkok, folyó, meztelen emberek a tél közepén, akik a világnak akarják megmutatni, hogy milyen bátrak bemenni a folyóba, ami mellesleg 2 fokos. Csodás hely!

- Szintén - vigyorgott.

- Akkor hogy lehet, hogy még nem találkoztunk? - néztem rá értetlenül.

- Magán tanuló vagyok, és csak ide járok el néha napján, szóval ezért nem futhattunk össze - kaptam a magyarázatot.

- Na ez mekkora szívás! Pedig tudom, hogy a suliban a lányok megvesznének utánnad. Ki vannak éhezve a normális srácokra. Ha eleged van abból, hogy magán tanuló legyél, akkor a sulikban van a helyed!

- Rendben, mindenképp megfontolom az ötletedet! - mosolygott - Azt mondtad, hogy azért jöttél, mert felejteni jöttél. Pontosan mit kell elfelejtetnem veled? - nézett a szemeimbe. Áttértünk egy másik utcára, de változás alig volt, minden házban már aludtak, csend volt.

- Ez egy nagyon bonyolult történet... - magyaráztam össze-vissza.

- Kérlek, mondd el. Igyekszem megérteni - váltotta komolyra a szót.

- Oké. Szóval van egy srác. És mielőtt megismertük volna egymást, fájdalmat okozott nekem. Testi fájdalmat. Na, mindegy... És aztán a mi sulinkba kezdett el járni, majd a szüleink üzletársak lettek, és beköltözött hozzánk az apjával. Azóta hallgatom, hogy tetszem neki meg minden és próbálkozott tényleg. És én is belezúgtam. Ez volt tegnap este, hogy nagyon jól elvoltunk és tényleg azt hittem, hogy összejöttünk. Ma meg a suliban hallom, hogy a fiúk kérdezték tőle, hogy összejöttünk, vagy miért jöttünk együtt, erre ő volt felháborodva, hogy velem? Aztán meg előttem kezdte el tervezni a randiját. Ha ez még nem lett volna elég, délután megérkezett a lány. És, hogy is mondjam.. vele már pár hete volt egy kis konflikusom, amiből nem én  kerültem ki győztesen, amit a karom is mutat. Viszont a srác csak annyit tud, hogy valakivel egymásnak mentünk, azt viszont nem, hogy a lánnyal. És ha megtudná nem tudom melyikünknek adna igazat, vagy melyikünket védelmezné; mert fogalmam sincs mi történt vele tegnap óta - mondtam ki. Olyan jól esett másnak is kiönteni a szívem, nem csak Rose-nak.
- Az a srác egy barom. Már bocsi... Egyszerűen nem értem én sem a változásának okát, de a srácok előtti beszólásait lehet annak venni, hogy fiú, és nem szereti a barátai előtt az érzéseit felválalni - vágott egy grimaszt.
- Arra talán magyarázat, de a többire nem... Tudod elegem van ebből az egész hülye évből. Csak szeretném ha lenne egy nyugodt napom - mivel egy kicsit zajos autó haladt el mellettünk, amiben nem biztos, hogy józan emberek ültek, abbahagytam.
- Most te jössz! - mondtam pár perc néma csend után.
- Miben? - kérdezte.
- Mesélj. Mondjuk a családodról! - adtam az utasításokat.
- A családom totál őrült. Kettő nővérem van és egy húgom. Apám a polgálmester helyettes a városban, anyám pedig egy befektetési cégnél dolgozik, valahol Kanadában. Mivel nőuralom van, kicsit többet tudok a lányokról, mint kellene - nevetni kezdtem - Az egyik nővérem már férjhez ment, így ő már nem él velünk, de a másik idén fejezi be a gimit. Mivel apámnak nincs ideje semmire sem, ezért úgy gondolta jó nekünk az ha magántanulók vagyunk, hisz akkor nem kell szölőire meg ilyenekre járnia.
- Pedig az jó dolog. Izgulni, hogy vajon minden baromságodat elmondják az ősöknek amit csináltál, vagy meghagynak élve - nevetni kezdett, majd folytatta a történetét:
- Igen, nagyon hiányzik. A húgom most 14 és meggyűlik az élettel a baja, én meg, mint szerető testvér, igyekszem neki még jobban megkeseríteni.
- Ezt valahogy nem  tudom rólad elképzelni - Logan, mint szemét tesó? SOHA!
- Ohh pedig megy nekem, nagyon is. Csak tudod mikor ilyen hölgyekkel vagyok, mint te, ezt az énem elrejtem a hódítás érdekében! - villantotttta a fogait és tudta ez hatással van mindenkire.
- Ohh Rómeó, nem hiszem, hogy olyan sokat hódítanál, de jó kis szöveg! - kacsintottam most én rá.

Mielőtt bármit is mondhatott volna megcsörrent a telefonom. Jack volt az, kerestek, meg kellett nekik a kulcs.
- Vissza kell mennem, indulunk és a kulcs nállam van! - mutattam az ujjamra húzott tárgyat.
- Visszakísérlek - jelentette ki, majd a derekamnál fogva vezetett vissza.
Út közben egyikünk sem szólt semmit, csak mentünk.
A bejáratnál azt hittem, hogy elválunk, de szorosan jött mögöttem, fel a ruhatárba.
- Itt vagyok, itt a kulcs! - dobtam oda Jack-nek.
- Király. Hol voltál? - kérdezte Rose.
- Öhmm kimentünk sétálni - mutattam Loganre - Srácok ő itt Logan, Logan ők itt Rose és Jack - üdvözölték egymást, és láttam Rose arcán, hogy boldog, hogy lát végre valakivel együtt.
Elindultunk ki az autókhoz, miután leadtuk a kulcsokat. Egészen a kocsiig kísért. A többiek beültek, nem akartak zavarni.
- Jó este volt, Sarah.
- Kétségtelenül. Meg kell majd ismételni! - mosolyogtam.
- Jó ét! - álölelt, majd kaptam az arcomra egy puszit, majd beültem az autóba. Intett mikor elmentünk és lelkesen viszonoztam.
- Ki ez a srác? - hallottam egyszerre tőlük.
- Ezt gyakoroljátok? - kérdeztem, miután levettem a csizmám, mert szétszedte a talpam - Jó fej gyerek. Normális.
- Nem tűnik veszettnek! - Hölgyeim és Uraim, ez Jacknél azt jelenti, hogy kedveli, vagyis nyert ügyem van a barátaimnál vele.
- Mert nem is az. Nagyon aranyos és... - nem tudtam befejezni a mondatomat, mert a mobilom csörögni kezdett. Nick. Haha, majd fel is veszem... Holnap... Kinyomtam a mobilt, majd a telóm csengett, új ismerős felkérésem akadt. Találhattok ki volt az!
A házunkhoz érve sietősen kimásztam az autóból, további jó estét kívántam nekik, majd elrobogtam az ajtóig, és lenyomtam a kilincset. A házba belépve világosság fogadott, ám ez nem nagyon érdekelt, mert Logan rám írt, így a visszaírással ügyködtem, miközben fülig érő szájjal valakinek neki mentem.
- Hol voltál? - hangja követelőző volt és én rá sem néztem, nem engedem, hogy tovább rontsa az estém.
Levettem a kabátom, még mindig nem válaszolva.
- Sarah! Válaszolj! - hangosan ordibált nekem.
- Nem kötöm az orrodra, szerintem nem igazán hiányoztam itthonról, se neked sem a vámpír csajodnak; úgyhogy menj az utamból! - majd meg sem várva, hogy teljesítse a kérésem a vállának nekimenve mentem a lépcsőhöz.
Na, nehogy már ő legyen megint felháborodva! Egyáltalán mért van itthon. Miért nem a kis nőcijével élvezkednek valahol? Vagy azon már túl is vannak?
A szobámba felérve észrevettem, hogy Logan újra írt: Lenne kedved holnap talákozni velem? Nem randi!