Part 16

Sziasztok!

Elképesztően hálás beszédemet a rész végén olvashatjátok!

Xoxo, Dodó

Elérkezett a bál napja. Mondanom se kell Nick még nem jött vissza, így viszont nem volt semmi kedvem elmenni, de megígértem Rose-nak. Ha itt lett volna a párom, akkor minden bizonnyal örömteli és feldobott lennék. Mikor Rose bejött a szobámba és meglátta, hogy sehol sem tartok, egyből elkezdett sopánkodni, hogy biztos elkésünk. Ügyet sem vetve az aggódására, bedugtam a hajsütővasat, majd még az melegedett előkészítettem a ruhám, és a hozzá illő ékszereket. A cípőmet keresgéltem egy darabig, de amint meglett, átadtam a terepet a barátnőmet, aki nyomban hozzákezte göndöríteni a tincseimet. Mikor végzet egy kis fixálót rakott rá, majd rátért az alap sminkemre. Mire végeztünk eluntam az egész életemet, de megért, mert elég jól néztem ki, és ez nem nagyképűsködés!
- Nick még nem jött vissza? - annyit mondtam neki, hogy el kellett mennie családi okokból; az elkorcsododott vámpír témába nem mentem bele...
- Nem - sóhajtottam.
- Ne aggódj, ott lehetsz velünk és tapsolhatsz, mikor átveszem a bálkirálynő címet! - viccelődött. Ezen mindig jót nevettünk, mert szokott valami hülye műsort nézni a tévében, ahol egy rakás pénzt kidobnak az ablkaon, hogy kaphassanak egy koronát, pedig a pénzből többet is lehetne venni. Minden részt megnéz, majd dobálja a szereplőket popcornnal. Éljenek a normális gimisek!
- Na, gyere! Öltözz fel, addig én is magamra kapom az enyém. Jack mindjárt itt van értünk! - mosolygott.
Több sem kellett bementem a fürdőbe és ruhát cseréltem.
Próbáltam a dolgok jó oldalát látni, mint például azt, hogy ugyan nincs itt a párom, de attól még egy minimális szinten jól érezhetem magam. és a ruha is jól állt, és nem a semmiért adtam ki egy vagyont, el kell mennem!

Sarah

Jack már a hát előtt várt minket, és le esett az álla, ahogy meglátta a zöld ruhába öltözött kedvesét.
- Elképesztően gyönyörűek vagytok lányok! induljunk, ha hamarabb oda akarunk érni, mint a többiek! - erre az intézkedésre azért volt szükség, hogy lecsekkoljuk minden rendben van e. A bál előtt fél óra mindig idegörlő, de csodálatos. Azért megegyeztünk, hogy legközelebb, nem mi fogjuk szervezni.
A tornateremben minden egyszerűen gyönyörű volt. Minden illett egymáshoz: a jégszobor - ami remélem kibír pár óra hosszát -, a lufik és a színek. A zenekar tartózkodott még rajtunk kívül ott, de ők csak hangoltak, nem volt velük probléma.

Rose

Aztán ahogy kezdtünk többen lenni, a hangulat is javult. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb ruhákban pompáztak a lányok, a fiúk meg élvezték, hogy egy estére játszhatják az úriembert.
A buli nagyon beindult, mikor a tanárok bejelentették, hogy fél óra múlva kezdődik a koronázás. Ekkor mindenki izgatott lett, mert a hagyományoktól eltérően nem tudtunk, hogy kik vannak nevezve, hanem a tanárok választhattak, akit elég szépnek gondoltak.
Elkezdődött a susmogás és a találgatás, hogy kinek mennyi esélye van. Nekem ebből elegem lett így kimentem az udvarra. Telefont a szekrényembe raktam, hogy el ne vesszen, így az nem volt nálam, hogy felhívjam ŐT.
A levegő kellemesen meleg volt, amire senki nem számított, de nem is volt ellene kifogásunk.
Azon gondolkoztam, hogy vajon mit csinálhat most Nick, mikor a hátam mögött valaki megszólalt:
- Már vége is van a bulinak? - álmomban, ezer hang közül is felismerem ezt az egyet. Mint aki nem hisz a fülének, megfordultam, és lám, ott volt szmokingban, helyesen.
- Hát eljöttél - mosolyogtam.
- Nem hagytam volna ki - mondta, és odajött hozzám.
- Minden rendben van? - értettem a célzást az okra, amiért elment.
- Minden, kivéve, hogy mindjárt elájulok, olyan gyönyörű vagy! - mondta, mire totál vörös lett a fejem, és lehajtottam azt.
- Ne...szeretem mikor elpirulsz - a kezével az állam felemelte.
Gyönyörű kék szemei csak úgy csillogtak, és alig bírtam nem oda nézni.
- Figyelj, tudom, hogy eszméletlenül barom voltam az utóbbi hetekben, de szeretném ha tudnád, hogy én téged szeretlek, nem Elizabethet vagy bárki mást - megint csak lehajtottam a fejem, de nehezen felemeltem.
- Szeretsz? - elképedve néztem rá.
- Igen - mosolygott - mindennél jobban. Persze ha te nem, akkor nem szóltam, mert az vészesen lecsökkentené az egómat - meglöktem a vállát a poénkodását hallva.
- Én is szeretlek, te bolond! - mondtam, mire megcsókolt.

Na, én mondom nektek ez volt A CSÓK! Ajkaink ahogy találkoztak szikrák ezrei robbantak szét a levegőben. Magához húzott, én a testéhez simulva csókoltam őt a végtelenségig.
- Hé, srácok, jön az eredmény hirdetés! Jöttök? - bukkant elő Jack mosolyogva. Bólintottunk, majd utána mentünk.
Rose megkapta amit megérdemelt, a sok popcorn dobálózással, mert megnyerte a koronát, mire én hivatalosan is megfogadtam, hogy meg fogom dobálni.
- Sajnálom, hogy nem te nyerted - suttogta bele a fülembe Nick.
- Miért kellene nekem egy korona? - fordultam felé.
- Én barátnőm!  - mondta büszkén.
- Én ma mást nyertem, mint a koronát - mondtam csibészi mosollyal az arcomon.
- Tudod, ki vagyok én? - ölelt magához.
- Az én vámpírom - suttogtam.
- Nem rossz, de a világ legszerencsésebb embere díjra pályázok!




Eljött a búcsú ideje.
Mint oly sok alkalommal, most is szeretnék nektek köszönetet mondani! hogy mért? Ezekért:
- 16 követő
- Több ezer oldalmegjelenítés
- 76 megjegyzés
- és az élmény, hogy írhattam nektek ezt.
 Sokszor akartam feladni a blogot, hogy nem csinálom tovább, de akkor is kaptam rengeteg visszajelzést és e-mailt, hogy folytassam.
Nyugodtan ki lehet mondani: Ti éltettetek engem!
Köszönöm, hogy végig izgultátok és olvastátok e 16 részes blogot.
Egyszer emlékszem, hogy feljöttem és megláttam, hogy egy részt 400-an néztétek meg, és akkor még nem volt fent egy napja sem. Ekkor tudtam, hogy végig jöttök velem, és nem számít, hogy mi lesz.
Nem tűnök el, feltétlen dobok egy bejegyzést, ha meglesz az 5000 látogató.
Addig is megtaláltok a többi blogomon, amit a nevemre kattintva érhettek el!
Öröm volt írni nektek!
Köszönöm mindent kedves olvasóim; mert értetek érdemes élni!
Xoxo, Dodó